Az okszerűség temetője

The Cemetery of Reason

(Ed Templeton kiállítása az Ernst Múzeumban)

            A kaliforniai kiállító hivatásos gördeszkásként utazgatva fotózik, és különféle installációkat készít. Mivel szorgalmas ember, hatalmas mennyiségű képet halmozott föl, munkáiban a kulturális sokféleség iránt elkötelezettek bizonyítékot látnak meggyőződésük igazára, és készítőjüket egy újszerű látásmód jelentős alkotójaként ünneplik. Az Ernst Múzeum vezetői pedig kelet-európai kisebbségi komplexusunknak engedve közönségük elé tárják az oeuvre mintegy 1200 műtárgyát, talán hogy ekként igazolják nyitottságukat, érzékenységüket a korszerű törekvések iránt. Ed Templetonnak dicséretére válik érdeklődése és buzgalma, mint ahogyan a pesti múzeumnak is lankadatlan nevelési szándéka. Jóízű elégedettséggel fordulnék ki az üvegajtón, ha nem látom előtte a tárlatot, amitől viszont kedélyem némileg elborult.

            Grafikai darabjairól művészi kvalitásuk híján sok mindent nem mondhatok, igyekvő amatőrre vallanak, aki látott már ezt-azt a világban és a maga képességei szerint másolgatja a figyelemre méltónak vélt tárgyakat. Templeton persze fotósként ismert, és e kiállítást is a fényképei dominálják, melyek témájukban hordoznak ugyan szociológiai tanulságot, de attól tartok, korántsem a társadalomismerethez nyújtott adalékuk miatt kerültek ide, hanem saját jogon. Ami viszont nincs. Ezek gyönge fotók. Az irántuk tanúsított érdeklődést vélhetően annak köszönhetik, hogy készítőjükből hiányzik a már jobb amatőröknél is működő belső cenzúra, a kulturálisan belénk nevelt szűrő, ami eltakarja szemünk elől az érdekes vagy csak jellegzetes gesztusokat, helyzeteket, látnivalókat. Ő pedig előítélet, gátlás és töprengés nélkül kattogtatja masináját, és hasonló gondtalansággal nagyítja föl az exponált képkockákat - ahogy esik, puffan – alapon. Az eredmény talán meghökkentő, provokáló, olykor felindító, de hogy művészet lenne, azt kétlem. Egy apróság hiányzik mindenünnen, amit ízlésünk szerint nevezhetünk jelenlétnek, szemléletnek, világképnek, víziónak, gondolati erőfeszítésnek, technikai jártasságnak, hozzáértésnek, műgondnak, ihletettségnek, tehetségnek, bárminek, amitől egy kameraautomata köznapi felvétele jelentőssé, vagy akár egyetemesen fontossá válhat.