Hűtlenné vált ismerősöd könyvét olvasod, ami fokozott fegyelemre és gyanakvásra késztet, nehogy előítéletesen közeledj, vagy ha ez elkerülhetetlen, ügyelj a kiegyensúlyozásra, egyetlen erénye se maradjon észrevétlen. Azt máris látod, hogy sokat fáradt vele. Föltárta modelljének életrajzát, beleásta magát a kor históriájába és nyelvezetébe. Mindez dicséretes. Bár a modell lelkében is otthonos volna! Gyakran emlegeti ugyan, mégsem bukkan elő. Folyvást a narrátor beszél, a megidézett azonban csak illusztratív versbetétekben szólalhat meg. Némileg elkapkodott, sikerületlen stílusgyakorlatot forgatsz anélkül, hogy bármi újat megtudnál. De nem is az ismereteket hiányolod, hanem a hús-vér alakokat, akik – hiába szólongatják - sehogyan sem tűnnek föl. És e munka díjat érdemelt egy pályázaton! Csöndesen bólintasz: igen, ilyen a világ.

*

            Megalakul egy irodalmi tagozat, elnöke a házigazda. Egyéb posztokra szívesen látnak bárkit.

*

            Forgatod a nagy irodalomelméleti összefoglalást, ami inkább az új beszédmódok, szakkifejezések szótára gyanánt szolgál. Az egyéni és csoportos érvényesülés vágya és szükséglete diktálja a divat változását, nem a tudásszomj. Ideológiák csatája zajlik? Dehogy, a személyes érdekeké.