2011. február 15., kedd


Könyvkultúra

            Könyvet viszek egy jó hírű boltba. Terjesztéséről nem én egyeztem meg a vezetővel, csupán fuvaros vagyok. A pultnál ácsorgó korombéli hölgy figyelmen kívül hagyja köszönésem, bemutatkozni is elfelejt, viszont gyanakodva pislog felém.
            - Rosszkor jött – veti oda foghegyről -, éppen egy turistacsoport érkezik.
            - Talán ők jöttek rosszkor – vélekedem.
            Nem érti, unottan matat a pulton.
Kitartóan várok.
- Na lássuk – ásít méla undorral -, mutassa, mit hozott.
Elé rakom a példányokat.
Fitymálja.
- Jöjjön vissza később, úgysem tudok szállítólevelet adni.
- Nincs rá szükségem.
Csodálkozva mér végig: micsoda hülye!
- Magát ki küldte?
            - Magamtól jöttem. Én vagyok a szerző.
            Közlésem szemlátomást nem rendíti meg.
            - Akkor hagyja itt!
            Azzal hátat fordít.