2011. március 19., szombat


            Ha naplódban véletlenül kettőt lapozol, és fehér oldalakat hagysz magad után, mintha valamilyen hiátust teremtenél, ahonnét egy téveteg lehetőség sejlik elő. A halálod éppen ide illene, valamilyen rejtélyes ok miatt azonban távol maradt. Ha megfeledkezel a józan észről, és figyelmen kívül rekeszed a természeti törvényeket, szédítő perspektívák tárulnak föl. Íme, a költészet terrénuma? Inkább a szép hazugságoké. Bár kérdés, hogy csakugyan olyan szépek-e.

*

            Semmiféle romantikus, csábító elemet nem fedezel föl a nincstelenségben. Méltatlan és gyakran megalázó. Meggazdagodni ugyan nem akarsz, tisztes jólétre mindazonáltal vágynál.

*

            A tradíció szerint harminc-harmincöt éves korban járt az íróknak egy József Attila díj, ötven évesen pedig Kossuth, azután bármi más, amire áhítottak. E szokás elhalványult, részben a teljesítmények, részben az olvasók hiánya miatt. Mindenki ott keres kárpótlást, ahol talál: a politikában, a televíziós szereplésben, vagy a gazdasági vállalkozásokhoz dörgölődzésben. Remekművek formálásában a legkevésbé.