Cincogó kvalitások

            Az elmúlt két évtized egyik tanulsága, hogy sohasem mondhatjuk: nincs lejjebb. Ahányszor úgy hittük: alulmúlhatatlan egy teljesítmény, mindannyiszor lelepleződött balgaságunk. Dehogy jutottunk a mélypontra, újabb bugyor következett. Néhány éve még abban bíztam, a polgári értékrend önkéntes képviselőin is fogott valamelyest az idő. Hangadói keserves tapasztalatokon csiszolódtak, és nem követnek el újabb baklövéseket, melyek láttán szívből örvendezhetnek politikai ellenfeleik. Botor remény volt, továbbra is lankadatlan buzgalommal járatják le önmagukat és propagálni vélt eszméiket.

            Észre sem veszik, mennyire mulatságos, ha vezető hírként tálalják, hogy Orbán Viktor válaszolt korábbi párttársa és barátja, Fodor Gábor levelére. Unalmig ismert tény, hogy nem az számít hírnek, ha egy kutya megharapja a postást, hanem a fordítottja: ha a postás harapja meg az ebet. Amennyiben olyan rendhagyó esetnek minősítik egy kormányfő feleletét, amelyik megérdemli a címbeli kiemelést, bízvást útilaput köthetünk a talpunkra! Abban az országban ugyanis, ahol a polgári illemszabályok betartása különleges esemény, nem lehet, nem szabad megmaradni. Vajon a levél tartalma helyett erről győzködnének a derék kommunikátorok? Mert ha nem, a készülő alkotmány mellett érvelő miniszterelnök üzenetét másként interpretálják.

            Gyöngyöspatai romák nyilatkoznak a televízió kamerája előtt: félelmükben távoznak a faluból. A miniszterelnök szóvivője mosolyogva tagadja a kényszerű evakuáció hírét. Szó sincs kiürítésről, mondja, a helybeliek egy napokkal korábban szervezett akció keretében éppen gyermeküdülőkbe látogatnak. A két állítás nem fér meg egymással, vagy az egyik fél, vagy mindkettő hazudik, és nem számol azzal, hogy a szembesítés során kijelentései ütköznek a másikéval. A menekülőket különösebben nem érdekli a blamázs, elvégre aligha jutnak még egyszer mikrofon közelébe, a szóvivő úr viszont nem bújhat el a nyilvánosság elől, hozzá köti a munkája. Vajon nem kellett volna egy pillanatig elgondolkodnia, mielőtt ilyen nyilatkozatot tesz?

            És a kínos afférok egyre-másra ismétlődnek. Meddig folytatható ez így? Mikor eszmél rá a kormány, hogy sokak kimerítő erőfeszítéseinek gyümölcsét tékozolja el meggondolatlanul, dilettáns módon, a hozzá nem értés bornírt könnyelműségével? Vagy azt hinnék talán a Fidesz berkeiben, hogy bár a fák nem nőnek az égig, a végtelen mélység nyitott előttük? Vajon honnét, miféle egérlyukból bújtak elő e cincogó kvalitások?