Szomory Dezső: A párizsi regény (Szépirodalmi 1969)

            Az eddig olvasott párizsi regények legjobbika, noha olykor maradék hajam is égnek áll egy-egy mondata olvastán. Mihelyt elragadja a hév, vagy éppen nem akad semmi komoly mondandója, elképesztő nyelvi burjánzásra vetemedik. Holott remek megfigyelő és sok mindent észrevesz, ami másnak elkerülné figyelmét. Sajnos, nála is gyakori az üresjárat, oldalakat töm meg semmivel, hangja pedig elfúl a könyv végére. Daudet fölbukkanásától szinte alig követhető, hogy mi zajlik éppen, illetve miért és mibe torkollik a történet. Elkeni, mivel a kitörés, a váltás, az új világ helyett annyival is megelégszik, hogy narrátorként beérett, a világ pedig fikarcnyit sem változott. Munkáját nagyszerű fölismerések és erős hangulat jellemzi, a regény szerkezete ugyanakkor nehezen követhető és hiányzik a kifuttatása is.

Szomory Dezső: Gyuri (Atheneum é. n.)

            Ványadt kis történet egy kamaszfiú első (és utolsó nagy) szerelméről, akár schnellben is olvasható. Érdekes, hogy mi mindennel duzzaszt regénye terjedelmén! Gyöngéd érzések áradnak, képzelgések (nem fantáziaképek, csupán érzelmi lehetőségek) tömege nyomaszt, a figurák azonban jók, a viszonyok is hitelesek, csak éppen kevés figyelmet keltenek. Felejthető munka.