Ipari idill

            Belső Józsefvárosban lomtalanítanak. Ezúttal a szokottnál később, az EU-s elnökség idején országunk vezetői szégyelltek efféle látványossággal előrukkolni. A nemzetközi figyelem félrefordulására vártak, hiszen amit a hírügynökségek nem vesznek észre, az ugyebár nincs is. Mindössze a helybéliek gyönyörködhetnek benne, akik megtehetnék persze, hogy nem árasztják el hulladékaikkal az utcát, ehhez viszont biztos jövedelemre volna szükségük, amiből gond nélkül megrendelhetnének egy konténert. Máról-holnapra élve azonban nem hagyhatnak ki egyetlen alkalmát sem az ingyenes szolgáltatások igénybevételére, és a várható következmények dacára sietve kipakolják fölös holmijukat.

            Noha ez csak péntek estétől engedélyezett, már szerda délután fölbukkannak az első kempingezők, akik családostul költöznek a forró aszfaltra. Az egykori szocialista tábor autóiparának büszkeségein érkeznek, és ott is laknak e Ladákban, Skodákban. Míg a gyerekek a járdán kószálnak, az asszonyok fehérneműiket teregetik a csomagtartóra, éjszaka pedig befüggönyzik az ablakokat, ne tűzzön be a közvilágítás. Csütörtök reggelre kirajzolódnak a megszállt területek belső határai, népességénél és erejénél fogva egy-egy család két-három kapualjat birtokol. Guberált székekbe telepedve őrzik latifundiumukat.

            A pincék javainak fölhordásakor hatalmas torlaszok épülnek szétesett rugójú matracokból, sánta székekből és asztalokból. Az utcát mégsem zárják el, nyomban megkezdődik ugyanis a holmik iparszerű földolgozása. Ámulhat is a romantikus nyugati mintákhoz szokott turista! Szó sincs többé a régiségek közti érzelmes guberálásról, a kihajított tárgyak egyedi hasznosítása túl nagy teret engedne a szerencsének, és munkásai számára nem szolgálna kellő haszonnal, ezért nagyipari módszerek váltak uralkodóvá: senkit sem foglalkoztat többé a hajdani bútorok egyénisége, illetve a készülékek használhatósága. Tétovázás nélkül bontják szét az előkerülő kacatokat, és anyaguk szerint csoportosítják egyes alkatrészeiket. Föl sem ötlik bennük, hogy egy kirakott televízió vagy ódon hűtőszekrény működőképes lehetne! Nyersanyag-forrásnak tekintik, melynek gyors kitermelése a feladatuk. A feltornyozott kupacokat mindjárt pakolják is a környéken cirkáló kisteherautókra. Egyikkel a fémeket hordják el, másikkal a faféleségeket. Szervezetten és nem csekély hozzáértéssel zajlik a munka, olykor csapatnyi nő vonul át textilféléket gyűjtögetve, a kióvakodó nyugdíjas privátokra pedig – akik maguknak keresgélnek ezt-azt – megvetéssel tekintenek.

            A lomtalanítást hivatalosan végző cégre mindössze a nehezen vagy sehogy sem értékesíthető hulladék, míg a kerületi házmesterekre az irgalmatlan mocsok eltakarítása marad. Szorgalmuknak hála szombat délután újra szokott köznapi sivárságában darvadozhat az imént még egy indiai gyártelep képével búsító, illetve az 1944-es ostromot idéző városnegyed.