Gróf Széchenyi István intelmei Béla fiához

– Magyar Hírmondó sorozat –

ford.: Kovács Ilona, Soltész Gábor, Váradi József, szerk.: Fenyő Ervin (Magvető 1985)

            Bevezetőjében Szigethy Gábor, záró tanulmányával pedig Fenyő Ervin próbál meggyőzni e kiadvány fontosságáról. Egy történész, életrajzíró vagy filológus számára minden bizonnyal tanulságos is, közérdeklődésre viszont aligha tarthat számot. A kegyes emlékezet táplálásán felül kevés újdonsággal szolgál, törzsanyaga, az intelem pedig vajmi nehezen követhető olvasmány, korántsem prédikációs volta miatta, inkább fogalmazásának terjengőssége okán. Az aggódó atyát alighanem két tényező motiválta a szószaporításra: részint hivatalos olvasóinak éberségét altatta volna el, részint pedig úgy tarthatta: a sokszoros ismétlés pedagógiai szükséglet és a nevelés hatását erősíti. Bármi késztette is az információs redundanciára, dolgomon nem könnyített vele.

            A kötet szerkesztője e mindössze százoldalnyi óváshoz egyéb, a témába vágó mellékleteket is csatolt, így Pantheonját – erkölcsi kalauzát - Béla fia számára, valamint az engedelmes gyermek válaszát, kivonatát a műből, továbbá naplójegyzeteinek részleteit, és néhány hozzá, illetve édesanyjához adresszált levelet. Mindegyik ékes példája a magánérdekű közleménynek, belőlük mi sem tartozik a közönségre, aktuális hírei jobbára napi pletykák. A megjelentek között akad egy rendkívül kínos levélváltás is: az atya Bélának tollba mondott üzenete Lady Anna Stafford számára. Széchenyi durván beavatkozik viszonyukba, és nehezen indokolható lépésével felettébb kellemetlen helyzetbe hozza a férjes asszonyt, a fiú angliai szeretőjét. Föllépése egy apánál, a legnagyobb magyarnál, de még egy döblingi elmegyógyintézeti lakónál sem menthető.