Soós Zoltán: Tűzpecsét az égen

 - sivatagi rakétás napló –

 (Zrínyi Katonai Kiadó 1978)

            Az egykor vagabundszámba menő, és a kultúrpolitika tűrt kategóriájával incselkedő munkásköltő – a létező szocializmus sajátos leleménye volt a poéták osztályszempontú kategorizálása, ami lényegét tekintve a fajok szerinti megosztással rokon – alighanem pontosan tudta, hová érdemes múzsáját elszegődtetni. Nemcsak az orenburgi gázvezeték építését énekelte meg, készséggel sietett a Magyar Néphadsereg propagandistáinak segítségére is. A kiadó pedig fizetett, akár egy katonatiszt. És jól tette, mivel Soós nem feledte el emlékeztetni, hogy: „szitkom szítja, tajtékosítja mérgem/ - ha csak aprópénz göcög zsebemben” (Előhang). E lírai riport a legújabb fegyvernem, a rakétás egység népszerűsítésére készült. Gondot a gyakorlott versfaragónak mindössze az okozhatott, hogy a nagy titkolódzás közepette szinte semmilyen konkrétumot nem említhetett. Hiányzó motívumait rutinosan pótolta hozott anyagokkal: életművének jellegzetes témáit szőtte elbeszélésébe. Mesélt a Rákóczi téri placcról, az összezárt férfiakat bolondító nemi éhségről, a „hétköznapok hőseiről” és nem feledkezett meg arról sem, hogy néhány balladafélével tisztelegjen az olyannyira ritka kommunista elődöknél. Vörös csillagban, Leninben és Sztálinban, a megbonthatatlan szovjet-magyar barátságban, valamint az 56-os forradalmárokat üldöző munkásőrség hősi tetteiben gyönyörködhetnek a balos későromantika élvezői, akik elmélázhatnak azon is, vajon mire utalhatott, mikor papírra vetette az alábbi enigmatikus sorokat:

                                    nem-kedvelt-rokonként veszek részt

                                    a józan ész dísz-temetésén (Kérdőjeles nap)