Várady Szabolcs: A rejtett kijárat

 – versek, fordítások, próza, egyebek –

 (Európa 2003)

            Várady Szabolcs nem tartozik a termékeny szerzők közé, tizenöt éve ez az első kötete. Összeállítására is csak kerek születési évfordulója bírhatta. Fülszövegében maga sem tagadja, hogy mindazt összegyűjtötte, amit vállalhatónak ítélt, és ilyen korban az 544 oldal terjedelmű szöveg aligha tekinthető soknak, kivált akkor nem, ha önálló alkotás mindössze a kötet egy hatodát foglalja el. Hallgatagsága persze serkenti kíváncsiságomat. Ifjúkorának egyik mesterére, Pilinszkyre emlékezve roppant erejű, súlyos összegzésekre várok, a mások által szétfecsegett sejtelmek, érzések, gondolatok véglegesnek ható megfogalmazására, de csak szépen formált értelmiségi fecsegéssel találkozom. Akármekkora élményt jelentett is hajdan a relativista nézőpont fölfedezése, az efféle kertelés hamar elveszti fölindító erejét, és híg locsogásba fúl. Legföljebb gondolati játék gyanánt foglalkoztat, tapsom frappáns érvelésének, logikai levezetéseinek szól, melyekhez poézise csupán tetszetős körítéssel szolgál.

            A szerző olykor remekel, mint A lábról című „filozófiai töredékében”, ám e költemény - ahogy társai is, mint például az Egy költözködésre – inkább az alkalmi versezetekhez áll közel. Mihelyt konkrét megbízatást kap, Várady Szabolcs csakugyan remekel. Tisztes nívón, kifejezetten jól ír, belső késztetés viszont ritkán bírja munkára. Még a költők hagyományos serkentőszerei is hatástalanok maradnak rá, nem örvendeztet meg átütő szerelmi lírával, a halál taktusát sem ismeri. Búcsúversei amennyire fájdalmasak, annyira gyöngék. A sok frázist követően újat nem mondhatván stílusimitációkhoz menekül, elbeszél vagy hallgatásba burkolódzik. Húzódozik a nagy poézistól, kizárólag a groteszk serkentésének enged, limerikekben, reklámversekben, alkalmi köszöntőkben talál magára.    

            Miként csatolt életrajzi interjújából, valamint egynémely művéből kitűnik, alighanem túl korán lett literátorrá, és gyors megmártózása az irodalmi életben kedvét szegte. Szerkesztőként és tudósként nagyszerűen helytáll, alkotóként viszont nincs mit mondanom róla.