Anthony Levi: Richelieu

ford.: Novák György

(Gulliver é.n.)

            Történészi szakmunka parádés külsőben. Beltartalma sajnos némi kívánnivalót hagy maga után. A bevezetés fordítása csapnivaló, magyartalan és értelmetlen. Az obskúrus szerző (kiugrott jezsuita) sem mondhatná el magáról, hogy sine ira et studio dolgozik. Azon kevesek egyike, aki feltétlen híve a bíborosnak és lépten-nyomon mentegeti, jóllehet nincs könnyű dolga. A tények ellene szólnak, a szerző pedig csupán meggyőződését hangoztathatja, egyébre nem hivatkozhat. Szerencsére Richelieu mély vallásossága mindig kéznél van. E monográfia értékét hatalmas jegyzetapparátusa adja, hátránya viszont, hogy történetmondása gyakran zavaros, figuráit egyszer szeszélyesen fölkapja, máskor elejti. Koncepciója védelmében gyakran tartózkodik a következtetések levonásától, vagy attól, hogy áttekintést adjon. Rengeteg apró érdekességről olvashatok, a tendenciák megrajzolása azonban hiányzik. Érdekes, hogy mennyire kerüli az erkölcsi ítéleteket - jó okkal teszi, hiszen a korszak „hősei” bűnözők. A bíborosról kiderül, hogy jószerivel alig akad vétek, amit el ne követett volna, a nemi erőszak és a mérgezés kivételével. (Bár ezekben sem lehetünk biztosak.) Arra hivatkozik a szerző, hogy ő vetette meg a modern Franciaország alapjait. Azért ilyen?