Az átváltozás csodája

            Magyarország legismertebb magatartáskutatója szerint a szabályszegés nemcsak bevett gyakorlat, hanem a túlélés kulcsa is nálunk. Aki nem keres kiskaput, aki nem ügyeskedik, egyszerűen éhen hal, de legalábbis elveszti meglévő pozícióját és előmeneteli kilátásait. A szakember kései felismerése persze régóta evidencia a műveletlen többség számára. Bárki meggyőződhet erről, ha benyit a ruhaforgalom javát bonyolító ócskásboltok valamelyikébe. Foltos ingek, lyukas pulóverek, divatjamúlt zakók fogadják, ezekből öltözködik a magyar társadalom zöme. Levetett holmiját fél Európa caritas segélyként, vagy ipari hulladék gyanánt küldik el hozzánk. Az adományok zöme azonban kisiklik előre meghatározott pályájáról, kereskedők kezére jut, és ők jókora haszonnal terítik az úgynevezett turkálókban, ahol néhány ezresért megvásárolják szegény honfitársaink. Mindenki jól jár, a különbet venni képtelenek részesülnek az öltözködés örömében, a tranzakció felett szemet hunyó államnak sem kell szembesülnie az általa okozott nyomorúsággal, a közvetítők pedig kitűnően megélnek az üzleten. Legföljebb a külföldi szervezetek csodálkozhatnak: minek ennyi géprongy egy kis országnak?

Elviség 2008-ban

            Néhány esztendő múltán hihetetlenül hangzik majd az Internet használata közben ránk kényszerített cirkalmas protokoll. A gép bekapcsolását követően percekig kell várni, amíg bemelegszik, és képernyőjén megjelenik a regisztrációról tájékoztató angol nyelvű felirat. Az ásítozó delikvens ennek láttán beírja nevét és jelszavát, majd vár. Sokáig nem történik semmi észrevehető, majd eltűnik az addigi kulissza, és kék fény vakít el. Hamarosan különféle emblémák bukkannak elő, néhány ábra, melyeknek hamar nyomuk veszik. A hosszan tartó kerregést-villogást követően lassan elcsitul a gép, mire a békén szendergő tulajdonos föléled, hiszen tudja már: rajta a sor. Egerét a DSL csatlakozás felirathoz kormányozza, és rákattintva hamarosan ismét megfontolhatja a kérdést: valóban csatlakozni óhajt-e?

            Nem kérdi – ugyan kitől kérdezhetné? –, mivégre várakoznék különben, az igenre kattint, a képernyő pedig újra megürül. Nemsokára fölbukkan az azonosítást jelző felirat (egymás után több is), végül a gép jelenti, hogy eljutott a kiszemelt helyre. Az egeret most már az Internetes csatlakozás logójára kormányozhatja és kattinthat. A képernyő ismét elhomályosul, olyasféle zaj támad, mintha berúgtak volna egy motort. Kattogás, csattogás, zümmögés tölti be a teret és a vakító hátteréből hosszú, angol nyelvű felirat bontakozik ki. A programozó adja tudtul, hogy különféle lépések elmulasztása miatt nem tudja prezentálni a kért programot. A gyakorlott kezelő azonban nem retten vissza egy hibaüzenettől, rákattint az előző címekre és vár, amíg betöltődnek. Eztán megkeresi, amelyikhez visszatérne, jelesül az egyik drótposta állomásét, és rákattint.

            A képernyő legott elsötétül, a doboz mélyén újra kezdődik a lázas keresgélés. Sokára megjelenik az oldal felirata, és apránként kibontakoznak mindazon reklámok piktogramjai, melyekre nem kíváncsi. Közöttük fölbukkan a továbbjutás eshetősége. Ha a Mail szócskára kattint, a gép újólag töltögetni kezd. Ennek végeztét két üres rubrika tanúsítja, egyikbe bepötyögheti nevét, a másikba pedig jelszavát. Válaszul a képernyő újólag kiürül, a gép tölt, töltöget, mígnem lassan, apránként kibontakozik a választott oldal képe. Ha üzenetet kapott, újabb jelzést talál róla, és megint rákattinthat az angol nyelvű „beérkezett levelek” sorra.

            Hamarosan szemrevételezheti postájának címlistáját. Egy-egy levélbe persze csak akkor tekinthet bele, ha előbb két kattintással megnyitja. Amennyiben csatolmánya is akad, arra külön kattinthat. Csalódik viszont, ha úgy hiszi, megúszhatja ennyivel! A gép ugyanis vírusellenőrzést végez, és noha kedvező esetben nem talál, a megnyitáshoz újabb jóváhagyást kér, majd annak birtokában hosszan zörög, tölt és csak azután enged olvasni.

            Négy-öt perc is eltelik e merőben fölösleges, hiábavaló ceremóniával, ami éppoly kevéssé óv meg a kandi tekintetektől, mint a kéretlen levelek tolakodásától. Miért kényszerítik rá, a „szolgáltatók” ekként demonstrálnák talán jószándékukat, illetve a programozók készségét a veszélyek elhárítására? Találékonyságukat alighanem fékezi valamelyest az elvégzett műveletek során felötlő reklámok kínálta bevétel. Ha mindjárt a keresett oldalakra bukkannánk, nem nyílna alkalmuk a propagandaképek felvillantásához. Márpedig inkább bosszankodjék néhány milliárd internetező, semhogy elmaradjon a remélt haszon.

Törzsök Pálné kifosztása

            2010. szeptemberében kifosztották Törzsök Pálné nyugdíjas tanárt. Trükkös tolvajok csöngettek be fölszinti lakásába azzal, hogy lefényképezik konvektorát. Az idős asszony valamiféle szabálytalanságra emlékezett a gáz bekötésénél, készségesen ajtót nyitott tehát a két nőnek, akik gyakorlottan fölmérték a terepet, majd egyikük kért egy pohár vizet. Áldozatuk csupán távozásukat követően vette észre, hogy eltűnt a testvére temetésére félretett 430 ezer forintja. Sietett bejelenteni az esetet, és nem sokkal később, 29-én délelőtt megkapta a hivatalos végzést: bizonyíték hiányában a nyomozást lezárják.

            Ugyanezen nap este hét tájban zörgettek ajtaján. Két férfi állt ott, a rendőrségtől érkeztek, mondták és egyikük fölmutatott egy igazolványt. Megvannak a tettesek, újságolta, a pénz nagy része előkerült, és most az iránt érdeklődnek, szeretne-e rendőri felügyeletet. Igenlő válaszára tudatták vele, hogy számba veszik értékeit. Sorban végignézték és lefotózták a lakásban található tárgyakat, majd arra kérték, pakoljon ki az asztalra minden készpénzt, ékszert, mivel azt is le kell fotózniuk. Végül egyikük a házigazda kíséretében rutinszerűen kiment a konyhába, hogy ott is körülnézzen, társa pedig letakarította az asztalt.

            Törzsök Pálné kemény, katonás asszony, sok próbát kiállt már az életben, könnyen rászedhetőnek aligha mondható, ennek ellenére két héten belül másodszor is lépre csalták. Vajon miért? Tapasztalatai rég megtanították, hogy óvatosan bánjon az emberekkel, akiktől nem sok jót remélhet. Neveltetése viszont arra sarkallja, hogy tisztelje a felsőbbséget és engedjen a hivatalosság látszatával föllépőknek. A tolvajok éppen e vonásában ismerték föl a kínálkozó lehetőséget: elég a hatósági személy benyomását kelteniük, és máris készségesen rendelkezésükre áll. Ha még egy hamis igazolványt is meglobogtatnak, akkor percek alatt többet tudnak meg róla, mint saját hozzátartozói. Szíves közreműködésével nyom nélkül, könnyűszerrel kiforgathatják mindenéből.

            Miután ráeszmélt a történtekre, az idős tanárnő magába roskadt. Korántsem a vagyonkáját siratja, nem az elorzott pénz, a zsebre vágott ékszer hiányzik neki, nyolcvannyolc évesen már úgysem venné sok hasznukat, világképének összetörését fájlalja. Eddig tisztességben, becsületben élte napjait és bátran tekintett mások szemébe, és most váljon félős bizalmatlanná, öregségére tagadja meg, amiben hitt?

            Törzsök Pálnét kifosztották.