„A cél, hogy minden sokkal titokzatosabb és sokkal veszélyesebb legyen.” Cees Nooteboom meghatározása a művészetről eredendően nyugat-európai. Nem éri be annyival, amennyit talál, többre, izgalmasabbra vágyik. Te pedig már annak is örülnél, ha csöndben meglapulhatnál, mert félelmetesebbnek találod az életet, semhogy tovább hiszterizáld. Szilárd viszonyaik között talán keveslik az idegborzoló feszültséget, és újabb tohuvabohu reményében feszegetik a rendet. Szemükben unalmas filiszternek tűnhetsz, aki visszariad a tékozló felforgatástól.

*

            Kerkaportának nevezték Bizánc belső kapuját, melyet ostrom közben nyitva feledtek, és amin át a janicsárok elözönlötték a várost. Alighanem benned is tátong egy ilyen kapu, csupán az a kérdés: merre?

*

            Egy katowicei besúgó élő egyenes adásban tesz bűnvallomást. Korántsem önként, megzsarolták: ha nem beszél, leleplezik. A korosodó férfi sírva ismeri be, hogy elárulta bajtársait, akik közül egyiknek négy évet kellett miatta börtönben ülnie. Most talán megnyitják a levéltárakat és előkerül a szennyes. Nálunk viszont nem. Európában utolsóként, szívósan védik az „államalkotó” spionokat.

*

            A közöny ritkán mutatkozik csupasz mivoltában. Szavakba öltözik, kedveskedő, gyöngéd, szelíd szavakba, amik elfedik előled kiejtőjük érdektelenségét.

*

            Temetésre indulsz. Nem a sajátodat tűzték ki, az még odébb lehet. Nem érdekes a dátuma, miként az sem, hányan kísérnek el és milyen képet vágnak. Az élet foglalkoztat, ami elmúlt, holott még nem haltál meg. Se itt nem vagy, se ott. Ez a köztes lét?