A jó könyv becsülete

            - Merre találok egy antikváriumot?

            Ha valaki ezzel a kérdéssel nyit be a színháza révén országos hírű megyeszékhely Fő utcáján páváskodó idegenforgalmi hivatalba, ugyancsak meghökken a pult túloldalán ülő ifjak kétségbeesése láttán. Döbbenten bámulnak előbb a kíváncsiskodóra, azután egymásra. Végül egyikük összeszedi a bátorságát, és óvatos puhatolódzásba kezd:

            - Olyan képféleségre gondol?

            - Nem éppen.

            A hallgatásból persze nem kerekedik válasz, e rég elavult kifejezést értelmezni kell a huszonévesek előtt.

            - Tehát könyvkereskedés – csóválják fejüket rosszallóan. Igazuk van, miért nem így kezdte? A biztonság kedvéért mindenesetre visszakérdeznek:

            - Vagyis könyvet keres?

            - Igen.

            Súlyos gond, nemigen szembesülhettek még vele. A fiú halántékát masszírozza, kolleganője könnyed biccentéssel igazít frizuráján. Közben tanakodnak: ugyan, merre találni efféle huncutságot? A lány hirtelen a homlokára csap:

            - Hiszen itt van a szomszédban.

            A sarki ajtón kiforduló mindössze néhány lépést tesz, és egy könyvkimérésbe botlik. Amint befejezi a nézelődést, merő gonoszságból visszaballag a munkátlanul ücsörgő párhoz.

            - Akad talán másik is?

            És kéjesen szemléli vidor arcukat, amint mészszínűre sápad.

            - Még egy?

            A fiú letargikusan mered a nyitott várostérképre, nem reménykedik újabb sugallatban. A lány viszont rutinosan felugrik.

            - Mindjárt megkérdem – veti oda lekötelező udvariassággal és átsiet a szomszéd irodába, ahonnét izgatott kiabálás hallik.

            - Boltot keres, tudod, olyan izét, ahol könyvet árulnak. Merre küldjem? Szóval nincs. Vagy talán? Várj csak, megnézem.

            És már rebben is csábos combja körül a szoknya, amint sportos lendülettel elfoglalja helyét a számítógép előtt, hogy az Interneten kutasson szülővárosának, a jónevű egyetemi központnak másik, lehetséges könyvesboltja után.