A kor észjárása
Akit kora észjárása érdekel, kérdezze meg Budapest útfelújításainak egyikénél a művezetőt: hová tűnt a tegnapi átkelőhely, és ha kotnyeleskedő személyét egyáltalán figyelemre méltatják, lesz min rágódnia.
- Hát férfi maga? – háborog a vegzált -, nem tud átugrani ezen a gödrön? A zebrával nincs időnk pepecselni. Keressen másutt helyet magának!
Vagyis rugalmasan „viszonyuljunk” az objektív körülmények miatt mintegy magától kialakult helyzethez, és nem csináljunk ügyet minden apróságból.
Meghallgathatjuk a becsöngető ügynököt is, aki már az ajtónyíláskor – anélkül, hogy föltekintene - monoton hangon darálja betanult szövegét:
- A házban dolgozunk, ablakokat szigetelünk. Ezek az ablakok rossz szigetelésűek, mi újra szigeteljük, és a szigetelés révén energiát takarít meg.
- Mit óhajt?
- A szigetelés nélkül sok hő megy veszendőbe.
- Bizonyára, de miért csöngetett be?
- Hiszen éppen azt mondom, nem érti? A szigetelés – és csodálkozva ingatja fejét: micsoda eszement lakó! Észre sem veszi, hogy a köszönés mellett a kulcsmondatról is megfeledkezett.
Egy kitűnő színész belopja magát a szívbe
A színházi rögtönzések műsorában Rudolf Péter kapja feladatul, hogy egy fodrász abajgatta katonatisztet alakítson, és ő reflexszerűen torzít beszédén. Azaz üvöltés közben is csak motyorog, a találatot jelző harsány nevetés hallatán pedig karakánul megjelöli az ihlető élmény forrását: Forradalmi Páncélos Ezred, Kalocsa 1978. Oda hívták be az egyetemi előfelvételiseket. Íme, egy korszak modális ábrázolása. (A jelenet nem került adásba, csupán az internetes portálon látható.)
A nyelv kihal
A szóértés állapotáról bárki meggyőződhet, aki egy tucat zsömlét kér a péknél. A pult mögött álló hölgy gépiesen nylonzacskóért nyúl, mozdulata azonban elakad.
– Mennyit kér?
Zavartan belefúj a zacskóba, hogy szétnyissa. A rejtély megfejtésével azonban nem boldogul. Másodjára is megkérdi:
- Hány zsömlét szeretne?
A választ hallatán – tizenkettőt - megkönnyebbülten hajol a rekesz fölé.
