2010. november 1., hétfő



A nagy lehetőség

            Míg az emberi hülyeség határtalansága közismert, az úgynevezett természetes monopóliumok birtokosainak végtelen pimaszsága kevésbé. A rabszolgáktól hajdan kemény munkát követeltek, cserébe viszont etették őket. Ma az öngondoskodás ideája dívik, mindenért fizetni kell, és túl ezen a megvásárolt áruval járó mellékes teendők elvégzésére is rászorítanának. A magánosított gázszolgáltatók első dolga így korántsem az elkerülhetetlen beruházások megkezdése volt, hanem a profit maximalizálása. Hálózatuk felújítása helyett a költségek lefaragásán serénykedtek. Fölszámolták mindazt, ami vevőik kényelmét biztosította, többek között szélnek eresztették óraleolvasóikat is, hogy azután vásárlóikat bírják e feladat ellátására. Eljárásuk amennyire egyszerű, annyira hatásos: aki nem hajlandó átalánydíjat fizetni, illetve havonként megszabott időben telefonon jelenteni gázórájának állását, azzal nem kötnek szerződést. Vagy engedünk mohóságuknak, vagy nem fűtünk.
            A minden hó elsejei bejelentésre kötelezettek 2010. november elsején meglepő szöveget hallhattak az automata mérőállás bejelentő vonalán. Nem azt újságolta a géphang, ami várható lett volna, hogy eddigi – nem éppen önkéntes - szorgalmukra az általuk évtizedek óta hatalmas nyereséghez jutatott cég komoly árengedménnyel felel, mindössze annyit közölt velük: számítógépes átállás miatt a rendszer nem fogadja hívásukat. A tárcsázás lehetőségét majd november 4. és 7. között biztosítja számukra. Talán versenyeztetni kellene bennünket, melyikünk érdemelje ki ezt a kegyet! A vesztesek meg kukoricán térdepelve éjjel kettő és három között telefonálhassanak csak emelt díjas vonalakon.



A buszsávban

            Buszsávban a személyautók közlekedése tilos.
            Ha egy busz mégis lerobban a híd középső sávján, ahol egyébként semmi keresnivalója, csak jobbról kerülhető meg. Egészen addig, ameddig hátulról nyers, türelmetlen dudaszó nem figyelmezteti a szabálytalankodót, helyére terelve, a dugóba. Amint melléje ér a buszsávban, a szürke, megkülönböztető jelzés nélküli kocsi sofőrje lassít, letekeri az ablakot, és már dörög is figyelmeztetés: ugyan, mire vetemedik?
            A válaszra rá se hederít, a magyarázat nem érdekli. A fehér színű, kék parolis egyenruhájú gázt ad és elrobog. A buszsávban.