Kolozsvári Papp László: Halálugrás kezdőknek és haladóknak (Szépirodalmi 1983)

            Közérzet-könyv. Szerzője a tűzijáték híve, lehetőleg minél több nyelvi patront durrogtatna el. Sziporkáinak bősége lenyűgöz és kimerít. Néhány bekezdés multán arra sem emlékszem már, voltaképpen miről szól, örökös zajgása ugyanis megsüketít. Gyorsuló ütemben lapozok, bele-belekapok áradó belső monológjaiba. Lesem a történetet, szeretném megfejteni a beharangozott rejtélyt: miért lett öngyilkos egy negyvenes férfi Budapesten? Hiú szándék, a rejtvény megoldása valahol elvész. Ebből gyanítom, hogy tettének oka a rossz közérzet lehet. Más körülmények között nyílván hasznosulnának az író szellemi javai – sugallja a mű -, de Marx és Engels ikerszobrának árnyékában (lám csak, sokakat megihletett e kompozíció!) mindössze üres pufogásra telik erőnkből. A könyv kifordul markomból. Vajon miről szól és mivégre? Tudásom nincs és talán nem is lehet erről.

Félicien Marceau: Ellenségem holtan hever ford.: Szávai János (Európa 1981)

            Lektűr, mégis találok egy remek mondatot, amit érdemes megjegyezni: „valahányszor egy szót aggatok egy dologra, ugyanaz történik, mint amikor a fogasra ráakasztjuk a kabátot: eltűnik a fogas”. Éles az író szeme, és van érzéke az íráshoz is, míg az élethez talán kevésbé, a társadalmi meghatározókhoz pedig süket, csupán divatszerűen emlegeti azokat, nem tud mihez kezdeni velük.

Robert Graves: Jézus király ford: Terényi István? (Gondolat 1969)

            Csupán a 14. oldalig jutok. „Deukalion emlékére egy akácfából készített szent bárkát helyeztek el” – írja dekapoliszi Agabosz narrátor 89 és 93 között Rómában. Milyen kár, hogy az említett faféleség csak a XVII. században honosodott meg Európában. Talán félrefordítás, mindenesetre kedvem szegi, ha ennyire felszínes, miért bízzak többi állításában?

Török Sándor: Bankett a Kék Szarvasban (Magvető 1964)

            Az olvashatóság határán. Nem unalmas, hanem rossz. Legjobb pillanataiban Csehovra emlékeztet, hogy azután hamar végiggondolatlan moralizálásba temetkezzen. Témája a látszat és valóság ellentéte, ami nem új, ám itt kulisszahasogató harsánysággal, hamiskodva jelenik meg, mint a tiszta, ifjú lelkű forradalmár és a vénségére elmocskolódott életű hivatalnok szembenállása. Programregény, bár programnak és regénynek is gyönge.