Nincs mondandód? Hallgass! De ha életed a szó, hogyan lehetnél néma?

*

            Azt örökítenéd meg, ami elmúlt, vagy lehetőségeidről, a sohanemvoltakról fecsegnél? Másként fogalmazva: tanújelét adnád pozitív gondolkodásodnak, vagy földhözragadtságodról számolnál be? További egyszerűsítéssel: hazudoznál? Örömest mondanád, te aztán soha, pedig éppen a nem létező megszépítésére törekszel. Gondolja Senecara, gazfickó létére mennyi szépet hordott össze! Locsogott a tisztességről és uzsorán élt, a szegénységet proponálta és összelopott kincsein trónolva dúsgazdagon halt meg. Azt hiszed, a tisztánlátás segít, ugyan ki tartana rá igényt?

*

            Hamis alternatíva, hogy szépen szólj vagy igazat mondj. Az utóbbi gerjeszt, míg az előbbiben gyönyörködsz, de egyik nélkül sem lehetnél meg, és ha rákényszerít a hiányuk, mint most, gyötör az üresség-érzet. De hogy törnöd kellene magad értük, ez új és meglepő föltevés, létüket eddig olyannyira magától értetődőnek vetted. Szépen tálald az igazat, vagy máshoz láss?

*

            Képtelen helyzeteden töprengsz, melybe jutottál, és azon tépelődsz, hogyan mászhatnál ki a csávából. Olyasmin, ami nincs, nem gondolkodhatsz, legföljebb álmodozhatsz. Ész-műveleteid hiábavalóak, a tényeken nem változtatsz, alkalmas kibúvóval, valóságos menedékkel egyikük sem kecsegtet. Legföljebb a szerencsédben bizakodhatnál, amit megvetsz és lépten-nyomon ócsárolsz. A munkád után részesednél a javakból, a véletlen kedvezését pedig másra hagynád. Gőgös vagy, de ha nem az volnál, az sem javítana kilátásaidon. Hasznosabb volna innod, a szenvedélyek rabságába esned, mivel úgy kínálkozna egy értelmileg is támogatható feladat: a szabadulásé.

*

            Mennyi szemét a könyvek közt! Hüledezel a selejtezésre váró kiadványok halmán, sosem hitted volna, hogy ilyen tömegben törjön rád az ízetlen, a rossz, a hamis. És tovább növelnéd még az égig érő kupacot?