Direkt marketing

            Csöng a telefon. Fiatalos hang, behízelgőn fuvolázik. Rábeszélne valamire, de olyan körülményes a protokollja, hogy nincs türelmed kivárni, míg előhozakodik ajánlatával.

            - Mit óhajt? – kérded.

            Ettől zavarba jön, és elölről kezdi.

            Más se hiányozna, mint hogy újra végigmondja a mondókáját! Inkább megismétled - valamelyest ingerültebben – kérdésedet, amitől végképp elfúl a hangja. Tanácstalanul hallgat egy ideig, majd olvasni kezdi papírjáról:

            - Tájékoztatom, hogy adatvédelmi okokból a beszélgetést rögzítjük.

            - De mit óhajt?

            Ő bemutatkozott – mentegetődzik, és megint nekivág a felolvasásnak.

            Egy automatával társalogj? Dühösen bontod a vonalat. Sohasem fogod megtudni, mit sózott volna nyakadba.

 

A tisztelet

            Irodalmi rendezvényre, a hajdani író-olvasó találkozók aktualizált változatára invitálnak, és mivel alkalmasnak találod a pillanatot, eleget teszel szíves felszólításuknak. A megadott címen sehol egy ismerős, mindössze néhány törzsvendég iszogat. A szervezőknek sincs nyoma, csupán a pincért faggathatod, jó helyen jársz-e. Bizonytalanul felel: ide mindenféle ember betér. A pultoslány már valamivel bőbeszédűbb, szerinte csak órák múltán kezdődik a beszélgetés.

            Szándékosan lopjátok a másik idejét, vagy ennyire semmibe veszitek egymást?

  Egy kedélybeteg város

            A világ minden tájáról egybegyűlt bohémek helyére józan polgárok költöztek Párizs belvárosába, kiket csak a napfény csalogathat elő otthonukból, és alkonyatkor mindjárt hazatakarodnak. Este nyolckor már üres a Boulmiche, két idős német turista ácsorog csak a metrólejáratnál. Az üzletek bezártak, az aszfalt frissen súrolt. Napközben a Clichy sarkán nyoma sincs a színes kavalkádnak, a Tati áruház szinte üres. Nem lökdösődnek kiárusításainál a tülekedő munkanélküliek és zsebesek, mivel semmit nem árusítanak ki, a turisták zsebéhez szabott, magas ára van mindennek. A Lafayette csupán építészeti emlék, a Boulevard Périphérique-en belül értelmes ember nem vásárol szerelmet, sőt, azt a legkevésbé! Hol és kinél is tehetné? Dologidőben a St. Denis-n mindössze három lány ácsorog, alighanem a turisztikai hivatal alkalmazottai, akik kis nyugdíjuk mellett keresetkiegészítés gyanánt napi három órában emlékeztetnének a tovatűnt múltra. A St. Eustache néma, kívül-belül tatarozzák. Hátul a sekrestyénél hosszú sorban türelmesen várakoznak segélyükre a munkanélküliek. Jólöltözöttek és viszonylag tiszták, ápoltak. A tetves clochardok kivándoroltak, legföljebb a kihalt Place Des Vosges sötét árkádjai alatt látni néhány hírmondójukat. A bouquiniste-ok Európa kulturális fővárosának emblematikus antikváriusaiból minden látványosság szomszédságában fölbukkanó csecsebecse árusokká silányultak. Kihunyt talán a művészetek és tudományok iránti érdeklődés? Sehol egy izgalmas kiállítás. A Louvre inkább egy karácsonyi csúcsforgalomtól nyögő bevásárlóközpontot idéz, ahol anakronisztikus mozgólépcsők szállítják a roppant tömeget. Vége a békés nézelődésnek, a látnivalók közt sem válogathat az érdeklődő, miután átkutatták csomagját és kifosztották pénztárcáját, birkaként terelik egyik szintről a másikra. Búcsúképpen silány emléktárgyakat vásárolhat a márkaboltban.

            A D’Orsay ajtaja zárva.

            Párizs temetőiben idegenek bolyonganak, és amióta ingyenesek utcai toilettjei, egyik sem működik. Odafentről a Sacré Coeur lépcsőiről széttekintve mindenütt szörnyeteg lakótelepek csúfolkodnak. A Montparnasse tornyából pedig már azt is látni, mint roppan össze saját súlya alatt a túlnövesztett város. Tetszetős építményeket csak az ipar emeltet, szívbemarkoló egy-egy remekbe sikerült trafóház vagy vízmű. A parkokat szigorúan felügyelik, mégis kopottak, nem bírják a szörnyű terhelést. A Champs-Élysées akár egy monstre hordógurító, lejtőjén áhítatosan zötykölődnek az unatkozó turisták.

            Az esti Furstemberg térről lefoszlott az áhítat, amióta kiemelték közepéből a padokat, nincs hol muzsikálni. Odébb, a St. Germain Des Prés oldaláról eltűntek a mutatványosok, élőzenére sem táncolnak már az utca forgalmát elrekesztve. A Gilbert Jeune-t vasrács veszi körül, a Quartier Latinban kizárólag csirkehúsos pitával traktálnak. A Tournban esetleg kapni valami ehetőt, oda azonban egy jöttment kelet-európait úgysem eresztenek be. St. Louis hídján a közöny ellen tűntetve sztrájkol az utcazenész, többé senki nem tangózik előtte. Beljebb, a sziget főutcáján helyét sem lelni már az oly kedves Solidarnosc boltnak. A Pompidou hajókürtjei némák, köröttük nem táboroznak csodaváró fiatalok.

            Párizs kamrába zárta kincsét, a hangulatot.