Társadalmi Forradalom néven marxista internetes oldal nyílt. Ostoba tréfa? Dehogy, a kibernetikát néhány évtizede még burzsoá áltudománynak minősítő lángelmék - dialektikájuknak hála - már virtuális térben hirdetik az igét. A vörös betűk legalább stílusosak, a vörös nevek pedig ismerősek. Húsz éve egyikük még erősen szégyenkezett, mikor tudszocos múltja szóba került. Most éppúgy szerkesztője a lapnak, mint a többi, ki tudja milyen sors üldözte lelkiismeretlen. Szomorú látlelet az állítólagos magyar értelmiségről.

*

            Ostobaság persze minden listázás. Szerencsétlen sükebóka Hamvas is, csak ez vagy az a száz könyv hiányozna néki? Alighanem tíz- és százezrével nélkülözné, ahogy tíz- és százezrével lökné szemétre a fölöset, a rosszat, köztük a te írásaidat is.

*

            Nincs kedved a belügyes oktatófilm megtekintésére. Te sem a moziban találkoztál a házkutatással, lehallgatással, figyeléssel. Inkább azon töröd fejed: hol rejtőzhet a lakásodról és rólad készült film, a sok fénykép, jelentés, és vajon meghallgathatod-e egyszer a beszélgetéseidet rögzítő hangszalagot, vagy múltad fogsága örök?

*

            Többé egyetlen sort sem írsz! Nem hiszel a sorsban, végzetben, gondviselésben, mi ellen sztrájkolnál tehát? És mit vársz a semmitől? Vagy a szerencsét zsarolnád, melynek létében magad sem kételkedsz? De az bal, holott Zrínyi is megmondta: jószerencse, semmi más.

*

            Mit állíthatsz szembe a romlással? Egy másik végletet, ami csak kevéssé különbözik a fizikai pusztulástól, jelesül, hogy becsavarodsz: élsz és dolgozol magadnak. Bármiféle haszon reménye nélkül, csupán azért, mert jólesik, mert nem nélkülözheted a munkát. Reakciók híján persze ellenőrizetlen marad ténykedésed. Nincs, aki korrigálná félrecsúszott gondolataidat, csak idő kérdése, mikor kattansz be. Ha ezen útra lépsz, megmásíthatatlan a választásod. Legföljebb mosolyt fakasztó, szolid hülyének néznek, mivel értékrended elüt az övéktől.