Dajkaságban

            Egészségügyi szűrővizsgálatot szerveznek a szakmabeliek körében. Mint afféle képzelt beteg, lóhalálában sietsz a meghirdetett programra, egy bizonyos kort megütve ugyanis testi állapotod fölmérése szinte kötelező feladat. Magad sem hiszel persze az ilyen mentegetődzésnek, de valahogy okát kell adnod, hogy mitől szorongsz annyira vércukrod miatt. Azt mégsem mondhatod, hogy betűvetőként keveset mozogsz, viszont tömöd hasadba az édességet.

            Otthonosan tekintesz körbe az író-olvasó találkozók hagyományos színterén: most is kong az ürességtől. Ha azzal ámítottad magad, hogy a tolongás majd dezertálásra bír, jócskán tévedtél! Hat barátságos rendezőre mindössze három kíváncsi jut. Mosolyogva sietnek elébed és tessékelnek befelé. A zsúfolt, bűzös rendelőkben nem szoktál ilyesmihez, zavartan motyogod, hogy csupán egyetlen vizsgálat erejéig vennéd igénybe türelmüket, de tüstént leparancsolják rólad a kabátot és egy székbe nyomnak. Formanyomtatványt húznak elő, és a rubrikák töltögetése közben nekiveselkednek alapfokú fölvilágosításodnak.

            Hamarjában azt sem tudod, fiú vagy-e vagy lány. Egyszerre faggatnak és mesélnek behízelgő hangon, amiből egy magadfajta túlkoros csecsemő is érzékelheti jóindulatukat: egyedül miattad érkeztek, és mindenek felett a te javadat akarják. Anyásan magukhoz ölelnek, már-már azt várod, hogy gügyögve ringassanak – egyik-másik kebelmérete éppen megfelel e célra -, csak ne prézsmitálnának szakadatlanul a sportolás és szerveid harmonikus működésének kapcsolatáról! Romló emlékezeted szerint a lakhelyeden bajosan gyakorolható kocogáson felül egyéb testmozgás is javítana állapotodon.

            Ők viszont ragaszkodnak a protokollhoz: székről-székre ültetve végigcsinálják veled mindazt a vizsgálatot, amire nincs szükséged, és töretlen lelkesedéssel magyaráznak a dohányzás vagy az ital káros hatásairól, illetve a sok ülés sajnálatos következményeiről. Ugorj föl és kérd ki magadnak ezt a hangot? Végtére is jólesik, rég eltemetett emlékeket idéz és az egyre ritkábban tapasztalható figyelemről, majdhogynem szeretetről tanúskodik. Ha meggondolod, hálás lehetsz, amiért készségesen helyedbe jöttek, hogy szívességből, ingyen vizsgáljanak és esetleg megrendült egészségi állapotodat helyrebillentsék. Csak ne éreznék kötelességüknek, hogy életvezetési tanácsokkal bombázzanak! Ahogy körülpillantasz, tíz főre itt legalább húsz diploma esik, még ha egyetemi előadók helyett kisegítő iskolák tantermeit látogattad volna, ebben a korban akkor is összeszedhettél már annyi tapasztalatot, hogy ne kelljen a séta hasznára figyelmeztetniük.

            Mély levegőt veszel, önszuggesztióval csillapítod emelkedő vérnyomásodat és bekapcsolódsz a doktorosdiba. Bárgyún mosolyogsz, szorgalmasan bólogatsz, olykor visszagügyögsz az orvosi szerepet játszóknak, mint aki nemcsak helyesli műkedvelő színielőadásukat, hanem élvezi is. Hogyne – ismételgeted -, hogyne! És menthetetlenül elálmosodsz, már csak pislogsz a jó hír hallatán, hogy vércukorszinted normális. Unod a kisded elfoglaltságát, és szeretnéd, ha megint felnőttként kezelnének. Azt sem bánnád, ha morogva. Vajon mitől tekintenek még ma is gyámolításra szorulónak?