Életképek

Gáz van

            Csöngetnek. Ismeretlen lány áll az ajtóban. A gázosoktól jön – mondja - és arról értesít, hogy nyolc százalék kedvezményt kapok, csupán a személyi igazolványomat és a legutolsó befizetés igazolását kell átadnom.

            - Így, délelőtt, az ajtóban?

            Nem érti.

            Mással próbálkozom:

            - A saját lakásomban egy ismeretlen előtt igazoljam, ki vagyok és befizettem-e a gázszámlámat?

            Most sem kapiskálja.

            Nem adom föl, újabb kísérletet teszek:

            - Kicsoda maga, esetleg nem mutatkozna be?

            Végre elárulja, hogy ügynök, akit egy frissen gründolt cég bízott meg a toborzással. És csodálkozik, mikor búcsút veszek tőle.

Tanácstalanság

            - Vegyen már borotvát, nézze, jó!

            - Szakállam van, nem vette észre?

            - Akkor hajvágót, mindjárt mutatom.

            - Nem tűnt föl a kopaszságom?

            - Legalább egy jegyet adjon!

            - Az imént ment el a villamos.

            - Akkor mit csináljak?

           

A kutyás néni

            Egy kutyás néni ül a buszon nekieresztett pórázzal: hadd szaglálódjon a kedves öleb! Utasok szállnának le és föl, a térdmagasságban feszülő szíj viszont elakasztja őket. A gazdi rájuk sandít, arcán torz fintor jelenik meg, dacol velük, ebét juszt sem vonja közelebb. Arra számít talán, valaki majd csak belerúg, és akkor végre kitörhet belőle az elfojtott méltatlankodás: ilyenek mindnyájan, rosszabbak az állatoknál! A többiek viszont inkább a magas térdemelést választják, a kutyás néni pedig csalódottan magába roskad, özvegyi sorsát kinek sem hányhatja szemére.