2010. december 18., szombat


Ezra Pound versei ford.: sokan válogatta: Ferencz Győző (Európa 1991)
            Ma is kiadható volna nálunk e kötet? Szerencsés pillanatban látott napvilágot. Sajátos költészet, a lábjegyzetek és kommentárok strukturált halmaza, ahol a műveltség kerekedik poézissé. Korántsem szokatlan eljárás, Pound azonban extra fokon műveli. A fordításokból sajnos hiányzik a dallam, vagy a muzsika bármilyen formája, amit eredetije nemigen nélkülözhetett. Átdolgozóit talán a gondolatok, vagy a társított képzetek sodorták a próza felé.

Boris Vian: Piros fű ford.: Bognár Róbert (Cartaphilus 2007)
            Vian a lektűr és az irodalom határmezsgyéjét foglalta el, és javára szól, hogy inkább emelkedik, mint süllyed. A mulatságos kifordítom-befordítom játék hamar tragédiává érik. Szerzője számtalan apró leleménnyel dolgozik, és ha választott hangütése engedi, mélyen belemászik a lélek bugyraiba. Amennyire kellemessé teszi megjelenését a könnyed, vidám locsi-fecsi, annyira gátolja a terep fölverésében. Ha kevésbé olvasmányos, alighanem érdekesebb lenne.

Joseph Conrad: Lord Jim ford.: Örkény István (Európa 1972)
            Elképesztő könyv. A 330 oldalas regény első fele a megtalált Nagy Mű igézetével hat. Döbbenetes erejét talán költői megfogalmazása segíti. Olyan kérdést feszeget, ami ugyancsak közelről érint: mit képzelünk magunkról és fantazmagóriánknak milyen a valósághoz fűződő viszonya? Mit tehetünk és mi az, amire képtelenek vagyunk? Elmenekülhetünk-e önmagunk elől? Mekkora erővel tart uralma alatt a lelkiismeret? Joseph Conrad mindent tud, lát, ugyanakkor képes ezek érzékletes és szép megfogalmazására is. Mondatok sorát idézhetném, nem egyet mottó gyanánt emlegetve. Majd – éppen a felénél – érthetetlen módon átcsúszik történetmesélésbe és egy érdektelen vadromantikus históriát gombolyít le, amit talán élveznék, ha nem nyitna annyira jól. De hol érne föl akár egy fűszeres keleti mese is az emberi dilemmákhoz?
            Vajon minek írta szét? Utószavában maga is védekezik, azt mondja: kikívánkozott belőle a história. Lehet, hogy így kerek a történet, de inkább maradt volna csonkán!