Misztikusként az istenek ügyetlenségéről elmélkednél: miért nem tanulják meg végre, hogyan érhetnek el eredményt? Nevelési módszereik gyatrák, ők pedig kétbalkezesek, alkalmatlanok a maguk elé tűzött feladatra. Akadályokat gördítenek eléd, tovamozgatásukra vagy ügyes megkerülésükre, esetleg fölülszárnyalásukra viszont képtelenek megtanítani. Bíznák rád legalább, ahhoz persze nincs merszük. Még elengednéd a kezüket és akkor – jaj! – mitévők lennének nélküled? Végtelenül unnák magukat.

*

            Úgy ünneplik a győzelmet, mint sajátjukét, pedig mivel járultak hozzá? Véletlenül egy országban születtek – nem kevés az?

*

            Vajon most is lehallgatnak? Egy ilyen kérdés nyomán elmeorvosi vizsgálatra kérnének Európa boldogabbik felén, itt meg elharapják a szót.

*

            A szomszédok is megelőznek, többet tudnak önmagukról. Magyarországon viszont úgy tesznek, mintha éppen most léptek volna le a falvédőről.

*

            Ferdinand Hodlernél sótlanabb művészt keresve sem találni. Vásznain a nagy témák élettelenül sápadoznak. Az akarat kérdése nála minden, az ihletet precízen kerüli, mesterkélt gesztusai mulatságosan torzak. Még tájképei is az elevenség hiányától szenvednek. Ő a par excellence svájci festő.