Richard Hughes: Szélvihar Jamaikában ford.: Balabán Péter (Európa 1969)

            Ritka ellenszenves munka, vélhetően azért, mert idegen tőlem írójának nézőpontja. E művet A legyek ura előfutárának tarják, ami tematikai rokonságot takar, valójában másról szól, mint ahogy Hughes érdeklődése is különbözik Goldingétól. Korántsem a hatalom igézete, vagy a tudatalatti feltörekvése tartja fogva, hősei nem élik újra ösztönösen a primitív törzsi létet, beérik a gyermeki gondtalanság groteszk túlzásával. E munka mindössze annyit bizonyítana, hogy fiatal korban mások a preferenciák, a gondolkodás is nélkülözi a logikát, mellőzi az ok-okozati viszonyokat, és megelégszik az impressziókkal, illetve az elsődleges vágykiélésekkel. Ha esszében, vagy szakcikkben írja meg ezt, vitatkozhatnék vele, ő viszont regényt kerít a téma köré, méghozzá gyönge tézisregényt, amivel nem lehet harcba szállni, csupán unottan félrehajítani, mint egy hamis torzképet.

            Vajon minek fordították le? Alighanem kultúrpolitikai meggondolásokból Boldizsár Iván nyomására. Ha kiadják száz példányban és elsüllyesztik, rendben, de A Világirodalom Remekei sorozatban bocsátották közre 83350 példányban, ami oktalanság.

Robert Merle: Malevil ford.: Görög Lívia (Európa 1975)

            E kései robinzonád hitvány bestseller. Témaválasztása folytán az európai kultúra és civilizáció nagy átgondolásával ámít, valójában pedig olcsó sztorizással mulattat. Amit megszívlelendő gondolat gyanánt tálal, nem egyéb a kora hetvenes évek publicisztikájának napilapcikkek szintjén megfogalmazott hamis közhelyeinél. Ha legalább a meséje elfogadható volna! Merle azonban hírből sem hallott még harangozni a lelki késztetésekről, hősei papírmaséfigurák, bármit diktáljanak érzelmeik vagy érdekeik, előre meghatározott pályán mozognak és semmiféle hatásra sem térnek le onnét. A jó szép, okos, kedves, szellemes, stb., a rossz csúf, buta és a végén felsül. Mindezek tetejében a szerző történelemszemlélete primitíven leegyszerűsített.

            Fárasztó és bosszantó könyv.

Federico de Roberto: Ábránd ford.: Telegdi Polgár István (Európa 1978)

            Bölcsesség, spiritusz nélküli hív leírása a viselkedésnek. Hiányzik az ok, ami miatt érdemes volna kézbe venni. Bár elismeréssel adózom írójának, amiért kitanulta a kamaszlányok serdülését, érdeklődésemet már az elején elveszítem. Nem izgat a téma, szűkebbnek érzem annál, semhogy figyelmemet fölkeltse.