A Szigony utca vége

            A lestrapált ócska Opel lassan imbolyog a Szigony utcán. Még az sem állapítható meg róla teljes bizonyossággal, hogy fáradt zöld-e, vagy szürkés árnyalatát csupán a rátapadt mocsoktól kapta. Környezetéből éppenséggel nem rí ki, állapotát tekintve idomul a lepusztult városnegyed házaihoz és a közéjük ékelt lakótelep tornyaihoz, csupán a mozgása szokatlan. Ráérősen baktat, forgolódó utasai láthatóan élvezik a tájat, a vasárnap nyugalmát, és csöppet sincs ellenükre a köz figyelme. Ellenkezőleg, szélesen vigyorognak, mintha azt mondanák: tessék csak, bámuljatok!

            Két helybéli, lekopaszított férfi terpeszkedik az augsburgi rendszámú Asconában: a vékonyabb és fiatalabb az anyósülésen, míg a hurkás nyakú idősebb a volánnál. Utóbbi mintha nem tudná, mitévő legyen a sok pedállal, kallantyúval: meg-megugrasztja a kocsit, majd fékez, hogy szinte lefullad a motor. Hol jobbra húz és szorosan a parkolók mellé kanyarodik, szinte már az oldalukat súrolja, hol balra csap, a szembejövők üres sávjába, amin megelőzhetnék. Szépecskén sorakoznak is a mögötte araszolók, akiknek gyarapodó tömege e vasárnapi kirándulók örömének kiapadhatatlan forrása. A távoli nagyvárosok lakóit is pazar csodákkal halmozhatja el az élet, de másutt elképzelhetetlen volna ilyen egyszerűen és olcsón uralkodni egy utca felett! Birodalmi vezetők gyanánt feszítenek hát, álmélkodjanak csak a hazatérő gyalogosok a játékosan kérkedő erőszak e fölvonulásán!

            Egyszer azonban mindennek vége szakad, még a Szigony utcának is. Torkolatát közlekedési lámpa vigyázza, melynek pirosánál elakadnak. Nincs tovább, az előadásnak vége. Csakhogy a pünkösdi királyok rátartiak ám, kopésan nyerítenek, mint akik rejtegetnek még valamit a tarsolyukban. Mihelyt zöld fény villan, valamelyest előrébb zökkennek, hogy a mögöttük állók is meglóduljanak, azután leblokkolnak a zebra közepén. Onnét vigyorognak hátra. A keresztező gyalogosok sem merészkednek tőlük az úttestre, mint ahogy a Baross utcáról jövő autók sem kanyarodhatnak be. Leáll a közlekedés. A két kopasz pedig teli szájjal röhög, és bőszen integet: tessék csak, tessék, menjenek, amerre tetszik! Hanem amint nekiered az egyik türelmetlenül ácsorgó, hirtelen gázt adnak, és csikorogva fordulnak a tilosba. Megint játszottak és újra nyertek. Úgy hiszik, volt egy jó estéjük.