Békétlenkedő csacskaságok

            Revolution - hirdeti jobb híján a Trafó, elvégre mi egyebet tehetne, ha ez Nigel Charnock táncszínháza legújabb produkciójának címe. Hogy maguk sem gondolják komolyan, a kísérőfüzet előszava mutatja. Nigel alsó tagozatos fogalmazványa, illetve a történet kurta leírása meggyőzheti az érdeklődőt e kreatúra várható fantáziátlanságáról. Vajmi későn persze, mikor a kedves néző magához vette már jegyét. Annyi mindenesetre kiderül belőle, hogy ajánlatos csökkent értékű IQ-val helyet foglalni a zsöllyében.

            Egy mozgásművésznek nem kell feltétlenül brillíroznia a szövegalkotás terén, elég, ha a parketten bűvöl el. Amihez nélkülözhetetlen a markáns stílus és határozott mondandó, Nigel Charnock azonban beéri a szexusról előadott koreografált és verbális közhelyekkel. Hogy a túlmozgásos ifjak kemény munkájának mi köze lehet ’56-hoz, a Himnuszhoz vagy akár az exportra szánt magyar folklórhoz, afelől tudatlanságban hagy. Még arra sem ügyel, hogy polgárpukkasztónak vélt, de jó ötven évet késett, a Hair után pedig kissé mulatságos lármázását olyanokra bízza, akik a fárasztó tánc mellett helyes, vagy legalább követhető artikulációra képesek.