Kaffka Margit: Színek és évek (Szépirodalmi 1968)

            Meghökkentően jó regény. Kétszáz oldalon egy világ színei, gazdagsága. Az elbeszélő ismeri hőseit, tisztában van elfogultságaikkal, híven festi környezetüket, szépen, érdekesen szól. Hangja ugyan kissé fellengzős, olykor mesterkélt is, inkább a kor kívánságára, mint saját iniciatívájára. Pórtelky Magda életpályája szabályosan ível föl, majd kanyarodik le, és a történet egyaránt magában foglalja mindkét ágat. Alig találni kifogást e műben, mindössze a politikum váratlan betörése zavar, de az amúgy sem leli helyét, és hamar kiszorul a figyelem köréből. Kitűnően jellemzett alakjai egymással erős kölcsönhatásban maradéktalanul betöltik a teret, és szervezik a cselekményt. Irigylésre méltó munka.

Major-Zala Lajos: Támadj föl, Édes! (Aurora Könyvek München 1980)

            A szerző verseskötete még fölvágatlan példányát Erki Editnek dedikálta. Néhány érdekesebb versre bukkanok az ars poeticák között (II. IV.), és erősen publicisztikus jellegű a történetmondásra Árva Dzodzet ciklusból: milyen volt Fribourg históriája? A Kishúgom sorozat alig álcázott kisebbségvédelmi céllal íródott a Kárpátok Géniusza ellen, karneváli álcája azonban zavaró. Vélhetően az esetleges hazai terjesztés és szereplés miatt fanyalodott rá, pedig árt a művének. Major-Zala igazi passziója a szerelem, lásd. Játsszunk szerelmet ciklust, bár a mégoly féktelen szenvedély sem produkál feltétlenül költői minőséget. 

Szándékában és személyes kapcsolódásaiban talán Nagy László követője, népiessége viszont mesterkéltnek hat. Inkább parodizálja mintáit, mintsem életet lehelne beléjük.

Kaffka Margit: Hangyaboly (Szépirodalmi 1968)

            Kaffka úgy látszik egykönyves szerző, mivel utolsó, 1917-es regénye meg sem közelíti saját etalonját. Az alakok gazdagsága ugyan megmarad, a téma viszont érdektelen: egy apácakolostor belvilága. Az összezárt emberek szokott módon viselkednek, az élet pedig - noha leszorított, mégis - tarka, de hogy e sok apró esemény minek foglalkoztatna, annak nem lelelem indokát. Súlyát nem érzékelem, jelentősége homályban marad előttem, csupán szociográfiai játék, semmi több.