Bernard Malamud: Új élet ford.: Szilágyi Tibor (Akkord/Cicero 1999)

            Nagy munka fekszik benne, tulajdonképpen jó is, de mégsem igazán. Nem lett mestermű, noha témája kecsegtető: egy életkudarc története. Hőse rettenetes mélységből kapaszkodik föl, eljut a főiskolai tanárság, sőt a tanszékvezetés küszöbéig, hogy onnét zuhanjon alá. Eközben valamelyest lendít a környezetén, munkája tehát haszonnal kecsegtet. Az „így is, úgy is” libikóka itt rögeszmévé válik és eluralkodik a szerző ábrázoló művészetén. Mamalmud olykor mintha elfelejtene indokolni, máskor túlbonyolítja a magyarázatot. Regénye egyszerre kevés és sok, izgalmas és fullasztóan unalmas.

George Mikes: Hogyan legyünk szegények ford.: Halász Zoltán (Magyar Világ é.n.)

            A zsebkönyv formátumú kiadvány a kilencvenes évek elejének jegyeit hordozza, nemcsak külcsínében, tartalmában is kezdetleges, összecsapott. Pocsék a fordítás, igaz, az eredeti művet is a kényszer szülte. Úgy tűnik, a szerzőnek írnia kellett valamit, és jobb híján felturbózott egy gyönge ötletet, vagyis kifordította a szokványt. Néhány figyelemre méltó észrevétel akad benne, mint: „a meggazdagodás … azt jelenti, hogy elveszíted a korábbi identitásodat. A felkapaszkodott gazdag azt reméli, hogy sikerül elveszítenie az identitását.” (94. l.) de nem sok. Ahhoz mindenesetre kevés, hogy önálló művé emelkedjen. Soványka falat.

Bernard Malamud: A segéd ford.: Ballassa Klára (Akkord/Cicero 1998)

            Sikerületlen mű ez is. Írója mintha az amerikai Bűn és bűnhődést akarta volna megírni, a szlavofil hagyományok helyett a zsidó-keresztény ellentétre támaszkodva. Hősét, a talián Frankot - miközben vétkek és bűnök sokaságát követi el a zsidó Bober és családja ellen – szüntelen mardossa az önvád. Addig-addig, míg végül a szatócs helyébe lép, családjának fenntartójává, mi több, hitsorsosává válik. Ideologikus figurájának semmiféle realitása sincs, annál emlékezetesebb viszont az öreg Bober alakja, akit belülről ismer a szerző. Jóllehet az ő ábrázolása sem ment a teóriától (paradox módon a keresztény jóság fogalom megtestesítője), gesztusai karakteresek, szemlélete pontosan körvonalazott. Elméleti fogantatása miatt a történet megállíthatatlanul sodródik a happy end felé, és az elbeszélő meglehetősen korán nyesegheti el a szálakat, nehogy nevetségessé váljon.