A rádió közvetítést ad a Royal Albert Hallból. Ismerős a muzsika, mégsem tudod hova tenni. Instrumentális fele rikítóan harsány, a BBC Singers pedig susogó s-eket intonál. Csupán a szólónál eszmélsz rá, hogy Bartók Cantata profanáját hallod a BBC Szimfonikus Zenekarának előadásában. Amint egykor Brachfeld Siegfried hajtogatta: nehéz nyelv a magyar.

*

            Rudolf Steiner filozófiáját álmodban fia, Steinmarkt folytatja, aki névválasztásával fejezné ki, hogy a gondolati termékek alkotásánál fontosabb kellő tálalásuk.

*

            Panaszkodik a díszállat kereskedő, hogy forgalma az elmúlt év során felére esett: az embereknek nincs pénzük kedvenceikre, ha csak lehet, inkább szabadulnak tőlük. Az antikváriumban két szelet kenyér áráért veszik a szépirodalmat, csupán keveseknek futja már a jó könyv luxusára. Miniszterelnöke szerint is szegény az ország, a fizetések felét sem érik el az uniós átlagénak, és ami nagyobb baj: fogytán a remény maradéka.

*

            Olyan boldog-e új lakásától, mint állítja? Elégedettségében alighanem közrejátszik döntésének visszavonhatatlansága is: a szülői házat eladta, már csak álmában látogathatja meg. Részvéttel vagy iránta, hiszen tudod, mivel jár, ha valaki megválik felnevelő környezetétől: elveszti otthonosságát a világban. Csupán az egészét birtokolhatja, ám egyetlen zugát sem tekintheti sajátjának.

*

            Részben a svindlijüktől undorodsz, részben büntethetetlenségük indokaitól. Miként elődeik a gonoszságból, úgy másznának ki ők is a bajból: „parancsra tettem”, „a pillanatnyilag kedvező esélyt választottam”, „tetszettek volna forradalmat csinálni”. Ha minden kötél szakad, legföljebb másutt kereskednek tovább. Te pedig tégy, amit akarsz. Dögölj meg.