Összevetés

            Mikor egy szemüveg megsérül - például leesik támasza, aminek révén kényelmesen elhelyezhető az orron -, tetszik, nem tetszik, optikushoz fordulunk. A javítás művelete két percnél több időt nem igényel, a csereként fölrakandó műanyag papucs meg fillérekbe kerül, mégis alkalmat kínál rá, hogy némi mentalitásbeli különbséget észleljünk.

            Ha jó sorsunk Dél-Franciaországba vet, és ott ér minket ilyen baleset, szorongva lépünk a kívül-belül csillogó, elegáns üzletbe: vajon mennyibe kerül majd e játék? Kivált a vidék leggazdagabb településén, Aix en Provence-ban, ahol közismerten magasak az árak. A kisasszony hangosan köszön, hellyel kínál, mire azonban letelepednénk, már el is készül művével. Kérdésünket kedves mosollyal üti el: ugyan kérem, ilyen semmiségért? És jó utat kíván. Ahogy a helybeli autószerelő is, mikor kocsinkban váratlanul kigyullad az olajlámpa. Mivel az Alpokon keresztül térnénk haza, nem takaríthatjuk meg a vizsgálatot. Ki is jön, szemügyre veszi öregecske járművünket és gratulál hozzá – azt hiszi, oldtimer -, majd sietve megnyugtat: ennél mindig típushiba volt a jelzőrendszer beragadása! Olajat hoz, föltölti a motort, azután markunkba nyomja a félig tele flakont, hátha szükségünk lesz rá. Mindezért természetesen nem vár és nem fogad el semmit.

            Hasonló szerencsétlenség idehaza is érhet. Bekopogunk tehát a Baross utcai optikushoz, aki először bizalmatlanul pislant ki ajtaján, és csak azután nyomja meg az elektronikus zárat feloldó gombot. A javítást ugyanolyan gyorsan végzi el, mint távoli kollégája, mindössze kísérő szavai és gesztusai térnek el: munkájáért nyolcszáz forintot kér, nem köszön és nem mosolyog ránk. A szerelő sem gratulál ócskavasunkhoz. Ha olaj kell belé, véleménye szerint fizessük meg, mégpedig munkája ellenértékével megfejelt áron. Sokat is kér, elvégre látja szegénységünket, ő pedig mégsem egy népjóléti intézmény!

            Hazánk fiai, hol élnétek szívesebben?