Leibnizi rokonsággal dicsekszel: ő az egyetemes matematikai és logikai nyelvet szerette volna megteremteni, amin könnyűszerrel kiszámítható bármilyen probléma, az eredmény pedig mindenki által elfogadható, te meg gyermekkorodban adottnak vetted a létét és úgy gondoltad, fölösleges nyelveket tanulnod, elég, ha egzaktul szólsz. Azután ráeszméltél, milyen nehéz dolog a pontos meghatározás, és akármennyire igyekeztél, soha nem tudtál kielégítően megfogalmazni valamit.

*

            Mit szólnál egy kis halálhoz? Megfontolandó ajánlat! Kifogást aligha emelnél, mindössze félbehagyott kézirataid miatt bosszankodnál, miért maradnak befejezetlenül.

*

            Ó, Párizs! Kassák érzései megbízhatóak, tartalmuk idővel mégis sokat változik.

*

            Akihez rokonszenv fűz, megcsal, becsap, semmibe vesz. Ösztöneid működése a hibás, vagy más? Noha megvénültél, továbbra sem fogadod el társaid észjárását. Valami nem stimmel veled.

*

            Balaskó Jenő oromként magasodott társai fölé, amint kihúzott derékkal és sértett arccal masírozott az utcán. Az Új Magyar Irodalmi Lexikon szerint zenetanárként kezdte és színészkedett, méghozzá a Szkénében. Színpadon soha nem láttad, verseit is alig ismered. Emlékezetedben viszont eleven a vonulása és a csodálkozás, amivel lapjának elvesztését követően nézted e sokat támadott publicistát. Hogy ki volt, nem tudod, pedig már régen eltemették.