Még az idős Márai is bizakodhatott valamiben: könyveinek kiadásában, a rideg korszak múlásában. Vigasztalódhatott a múlt sikereivel, és mulathatott az ügyetlen próbálkozásokon, melyekkel visszacsábították volna. Személyének jelentősége, munkájának fontossága nem lehetett kétséges előtte. Téged viszont mi ajzana föl? Helyeden más áll, jószerivel már azt is elfeledték, hogy a világon voltál. Csüggedten fordulnál el, ha volna merre, hová.

*

            Nincs kedved szólni se. Minek tennéd, ha fölösleges. Zsidó vagy Jerusálemnél, ráborulsz a panaszfalra és konokul hallgatsz, mivel gyanítod, hogy az egyedül remélhető válasz miben sem különbözik attól, amit gajdolásodra kapnál.

*

            Nem szeretnél meghalni, ez törekvéseid és hajlamaid téves interpretációja, csupán a vegetálást unod. Életre cserélésére azonban már nem látsz reális esélyt. Egyedül a csodában bizakodhatnál, ebben a korban és kivált e társadalomban viszont kizárt bármiféle javulás.