A Nagy Kaszáló

            A családias összetartozás, a szeretet ünnepe jó üzlet a kereskedőknek. Ilyenkor még az újrakapitalizálódó országok szegényei is kitennének magukért, összevásárolnak hát mindent, amiről csak felteszik, hogy örömet okoz szívbélijeiknek. Konszolidált körülmények között évtizedek kitartó munkájának termését aratnák le a boltosok, ám a pillanatnyi siker hajhászására szorított hazai vállalkozóknak nincs elegendő idejük, tőkéjük és kultúrájuk a hosszas előkészületekhez. Néhány hónapra, esetleg évre terveznek csupán, és amint kimerítették lehetséges kedvezményeiket, sietve odébb állnak. Addig viszont ügyeskednek, más szóval: csalnak, ahogy tudnak.

            November közepén kicserélődik a boltok árukészlete. Az olcsóbb termékek eltűnnek, helyüket a korábban eladhatatlan, drága és nem feltétlenül jobb minőségű termékek foglalják el. Bárhová térjen is be a reménybeni vásárló, mindenütt „akciókba” botlik. Ami éppen ellenkezője a sok Angebotnak, Soldesnak, Sale-nak, mert noha itt is árengedménnyel kínálják a portékát, de egy soha nem volt, mesebeli árból nyesnek le, így alig másfélszereséért, duplájáért szerezhetjük be, ami nyomorú köznapokon ingyen sem kellene.

            Tévednénk persze, ha kizárólag a tapasztalatlanul csetlő-botló hazai kereskedők nyakába varrnánk az efféle primitív ügyeskedést, hiszen a magyar piacot uraló külföldi áruházláncok sem járnak el különbül. Postaládánkat hétről-hétre teletömik színes prospektusaikkal, potom áron kínálgatott haszontalanságaik zömét azonban hiába keresnénk a polcokon, azok csupán vevőcsalogató ábrándképek, soha nem léteztek valóságosan. Mintha a hely szellemének áldoznának otromba csalásaikkal, nem is mentegetődznek miattuk. Ez már csak így van! Örüljünk inkább, hogy tiszteletünket tehetjük e másutt bizonyított, itt viszont lényegében pénzbeszedésre szakosodott üzletekben, ahol kétes vagy kifejezetten hitvány árut sóznának ránk, és ahol legföljebb az idegen nyelvű feliratok emlékeztetnek az anyaország kereskedelmi kultúrájára, egyéb nem.    

            Pestiesen szólva aki csak teheti, nagyot kaszál. És ennek semmi akadálya, hiszen máig sem alakultak ki a szélhámoskodást kizáró, vagy legalább hátráltató feltételek. Többségünk szegény, nem válogathat. Örül, ha kap valamit. Hiányoznak a szilárd kereskedői és fogyasztói szervezetek is, a hivatalos ellenőrzés pedig balkáni jellegű: esetleges, kijátszható, és a legkevésbé sem hatékony. A kereskedelem liberalizálásából csupán a hajdani elosztási rendszer szétverésére futotta, megbízható kínálati piac létrehozására nem.