Bohumil Hrabal: Díszgyász ford.: Hosszú Ferenc és V. Detre Zsuzsa (Európa 1981)

            Mintha a Sörgyári capriccio vázlatkönyvét forgatnám, ami ott helyénvaló és finom, itt kilóg és durva. Vajon átolvasta-e valaha is a kéziratot? Szerkesztetlen, széteső, tele ismétlődő, kibontatlan, éppen csak odavetett motívumokkal, érdektelen mellékszereplőkkel és nagyon is tanulságos betétekkel. Alig tudom átböngészni. Hrabal tehetséges író volt (ami nem látszik ezen a kötetén), de a legkevésbé sem gondos.

Alberto Moravia: Agostino ford.: Zsámboki Zoltán (Európa 1964)

            A kisregényt 1941-ben írta Moravia és Márait idézi. Forrása egy szorongató kamaszélmény, amiből bármi kikerekedhetne a rémregénytől a fejlődésregényig, de végül is semmivé foszlik. A szerző beéri annyival, hogy fölvázoljon egy erős alaphelyzetet, majd a fejét csóválja: így van ez! Az olvasó pedig csalódottan hajtja be a kötetet, melyet a kiadó – hajdan - 51200 példányban jelentetett meg. 

W. Somerset Maugham: Örök szolgaság ford.: Gáspár Margit (Európa 1972)

            Könnyűszerrel elképzelhető az alkotás folyamata: valamit nagyot akar a szerző, és a XX. század elejének (vagy inkább a XIX. század második felének) nevelődési regényeiről készítene újabb levonatot. Hamar szembesül azonban a szellemi töltés hiányával, és hosszan viaskodik, hogy tartalommal töltse föl történetét, noha a sztori egyetlen regényes fordulata sem helyettesítheti a közlendőt. Megkísérti a wamp szerepeltetése is, Mildred azonban annyira lapos figura, hogy semmit sem remélhet tőle. Noha bőséges terjedelmet áldoz rá, mindössze egy ihletet kap a címre, egyebet nem. Bölcselettel hiába próbálkozik, bár a lét embertelensége szegül szembe a világ szépségével, a hit elvesztése pedig a keresztény etika emlékeinek őrzésével, de semmi sem jut róluk az eszébe. Művét viszont – ha már elkezdte és annyi energiát fektetett belé – nem hagyhatja félbe, kreál tehát egy idillt - bármennyire hamis lett légyen is -, hősét pedig a happy end-ig kormányozza, hadd pityeregjen a gyöngéd lelkű olvasó! A morcosabbak talán neheztelnek, mivel az elszalasztott lehetőségek garmadáját érzékelik, és váltig értetlenkednek, mivégre izzadt, ha ilyen sovány koszttal is beéri? Az Örök szolgaság még lektűrnek sem igazán jó. Második magyar kiadása 107450 példányban jelent meg.