Nem lehetett elég korán kezdeni

Egy 1989-es levélváltás a sajtószabadság napja alkalmából

Internationale Gesellschaft für Menschenrechte

Magyar Szekciója

Nyílt levél dr. Horváth József rendőr vezérőrnagy úrhoz,

a belső biztonsági szolgálat csoportfőnökéhez

            Tisztelt Vezérőrnagy Úr!

            Balla Péternek adott, s a Magyar Nemzet augusztus 29-i számában megjelent interjúját a nyilvánosság győzelmeként értékeljük. Egyes kijelentéseivel nyilván vitába szállnak az érintettek. Mi nyilatkozatának kulcsmotívumát fogadjuk értetlenül. Ön állítja, hogy a korábban megfigyelt személyekről nem maradtak akták, komputerbe táplált adatok. Szerintük a hatósági módszerekkel titokban végzett adatgyűjtés a politikai vélekedésekről az emberi jogok megsértése. S mindinkább a hatályos jogszabályoké, előírásoké is, amint arra Ön rámutat az 1970-es miniszteri parancsot idézve. Rendkívül fontosnak tartjuk az ilyesféle tevékenységek korlátozását és szigorú ellenőrzését, ezért néhány kérdést szeretnénk föltenni Önnek.

1. Valójában mi történt a feltehetően igen tetemes mennyiségű följegyzésekkel (besúgói jelentésekkel, összefoglalókkal, nyomozati iratokkal, jegyzőkönyvekkel, levélmásolatokkal, telefonbeszélgetések szalagjaival, film és videó kópiákkal, stb.)? Ez néhány ezer, vagy akár csak néhány száz megfigyelt esetén is tonnákra rúgó anyag. (Csak példaként említjük, hogy Görögországban a napokban 16 millió aktát égettek el hasonló okokból.)

2. Ki rendelkezett ekkora információs halmaz fölött? Ön úgy tudja, munkájuk eredményét minden esetben továbbították a megrendelőnek, tehát az MSZMP-nek. Ami az adatok megkettőződésével járhatott, mert elképzelhetetlen, hogy ne maradt volna Önöknél legalább egy másolat, ha egyébért nem, hát az információgyűjtés folyamatosságának fenntartása végett.

Az Önök adatbázisa fölött is az MSZMP diszponált? És mit tud Ön a másik, MSZMP-s adatbázis sorsáról, fölszámolták volna azt is? Ha nem, akkor semmi akadálya a reprodukciónak, gyorsan lehet újabb kópiát készíteni!

3. Ön azt állítja, nem vezettek nyilvántartást. Enélkül miként keresték volna vissza az adatokat, miként azonosítottak, összegezhettek volna? A komputerek amúgy is eleve lehetővé teszik a bennük tárolt információk csoportosítását. Így technikailag és működésileg egyaránt föltételezett a nyilvántartás. Nincs ma olyan államigazgatás, ahol valami módon ne lajstromozzák azokat, akikkel foglalkoznak. Egyedül Önök volnának kivételek?

Állításának abszurditását mutatja, hogy sietve korlátozza érvényét: „ez persze a későbbi alkotmányos renddel szemben álló – például neofasiszta – személyekre nem vonatkozik.” Hogyan rekonstruálnák majd e nemlétező nyilvántartásokat?

4. Az Önök által korábban gyűjtött információk bizalmas természetűek. Logikusnak tűnnék tehát, hogy mihelyt munkájuk fölöslegességére és törvénytelenségére ébrednek, az elorozott információkat visszajuttassák azokhoz, akiket illet, egyedüli döntési jogú tulajdonosaikhoz: az érintettekhez. Miként lehetséges az, hogy erre nem került sor, egyetlen megfigyelt személy sem kapott értesítést?

5. Ön szerint vajon kevésbé törvénysértő-e információkat önkényesen megsemmisíteni, mint gyűjteni? A hír – érték. Nem is kevés, mértékadó társadalomtudósok szerint ma az egyik legfontosabb. A nemzeti vagyon része. Kinek van joga a megsemmisítéséről dönteni? És ki hatalmazta fel őt erre?

6. Végezetül szeretnénk megkérdezni Öntől: hogyan, miként folyt le az állítólagos megsemmisítés? Mekkora mennyiséget, hol és mikor, milyen technológiával pusztítottak el? Milyen – az ügyben nem érdekelt, független – szerv, testület, csoport ellenőrizte a végrehajtást és hogyan? Kinek és mikor adtak erről részletes jelentést, és ez hol, melyik könyvtárban hozzáférhető?

            Nyilván észrevette, hogy feltételes módban szóltunk a megsemmisítésről. Amíg kérdéseinkre nem kapunk hitelt érdemlő választ, másként nem tehetünk. Meglévőnek kell tekintenünk a nyilvántartásokat, létezőnek az – akár elektronikusan tárolt – káderanyagokat.

            Részletes válaszát várva tisztelettel az IGFM Magyarországi tagozatának nevében:

Sneé Péter ideiglenes elnök

Budapest, XIII. Kisgömb u. 31.

*

  

Tisztelt Sneé Péter Úr!

A Magyar Nemzet augusztus 29-i számában megjelent interjúm kapcsán Ön, szervezete nevében nyílt levelet intézett hozzám, amelyet e lap is leközölt.

Ezúton is szeretném tájékoztatni, hogy levelük tárgyában megkeresett a lap munkatársa, akinek választ adtam az Önök által feltett kérdésekre. Ez az interjúm a Magyar Nemzet szeptember 14-i számában jelent meg, fotómásolatát mellékelem.

Kérem, tekintse az ebben foglaltakat személyes válaszomnak is.

Bízom abban – mint ahogy válaszomban is jeleztem -, hogy csökkent, vagy csökkenni fog Önökben munkánkat illetően a kérdőjelek száma, különösen akkor, ha a damaszkuszi úton, amelyen mag országunk halad, kölcsönösen lebontjuk a bizalmatlanság köveiből épült akadályokat.

Ennek reményében kívánok Önöknek további eredményes munkálkodást szervezetük nemes céljai megvalósításában.

Budapest, 1989. szeptember „18.”

Tisztelettel: Dr. Horváth József  sk.

           

*

Részletek az említett és a Magyar Nemzetben kbp szignóval megjelent második interjúból:

            „Ha úgy tetszik, szakmai alaptörvény, hogy a titkosszolgálat nem adhatja ki információ-szolgáltatóit, működő titkos eszközrendszerét, mint ahogy nem őrizhet és nem továbbíthat megalapozatlan információkat sem. /…/ a szabályozási rend teszi alaptalanná a levélírók aggodalmait az adatbázisok megkettőződését illetően, ugyanis minden MSZMP vagy más állami szerv számára megküldött anyag a készítő szervhez került vissza, amely köteles volt azt megsemmisíteni az alapanyagokkal együtt.”

            „Nem állítottam azt, hogy nem vezettünk nyilvántartást, hanem azt jeleztem, hogy sem a jelenleg nyilvánosan működő pártokról, sem a gomba módra szaporodó, különböző politikai érdekeket kifejező szervezetekről, sem tagjaikról nem vezetünk sem dossziét, sem gépi nyilvántartást. /…/ 1972 óta a biztonsági szolgálat egyetlen esetben sem kezdeményezett politikai ügyben bírósági eljárást.”

            „Az információgyűjtés /…/ korábban sem és jelenleg még kevésbé vonatkozhat az érintett személyek magánéletére. Olyan információkat gyűjtött és dolgozott fel a belső biztonsági szolgálat, amelyeknél fennállt a hatályos törvényekbe ütköző cselekvés veszélye. Amennyiben bebizonyosodott, hogy ez a gyanú nem megalapozott, belső rendelkezés előírásai szerint az ügy lezárása után törvényszerűen következett az anyag megsemmisítése.”

            „ A szolgálat tevékenységének jellegéből következik, hogy csak olyan információt szerezhetett és szerezhet be, amely az információhordozó, jelen esetben a megfigyelt személy birtokában van  /…/ azt tőle nem tulajdoníthatja el, csak mintegy duplikálhatja. „

            „a Belügyminisztérium a hatályos jogszabályoknak megfelelően folyamatosan adja át a törvényesen megőrizni köteles iratanyagát az arra illetékes levéltáraknak. Egyben itt utalnék arra, hogy a közelmúltban kezdte meg munkáját egy tárcaközi bizottság, amely a történelmi anyagok kezelésének jogszabályi előkészítésével foglalkozik, többek között az 1945 után keletkezett büntetőiratok őrzésének, selejtezésének és kutathatóságának kérdéseivel.

            „Ennyi a válaszom a Nemzetközi Emberi Jogi Társaság magyar szekciójának kérdéseire.”