2011. április 15., péntek


In memoriam Kardos György Szerk: Hegedős Mária és Sebestyén Lajos (Magvető 1986)
            Kórdokumentum - így, hosszú óval. A világ persze más, mint amilyennek előítéleteink alapján véljük, de a katpolos, ávós irodalombarát figurája mégis erős. Beszédes a halott kiadó előtt tisztelgő szerzők névsora, az Aczélt ünneplőkére emlékeztet. Informatív kiadvány, melyből az olvasó meggyőződhet Berkesi András írói kvalitásairól, vagy arról, hogy Farkas személyi testőrségének is parancsolt. Továbbá megtudhatja, mennyi volt a nyolcvanas évek közepén egy jó írói honorárium: az éves igazgatói fizetés ötszöröse, ma ez kb. 20 millió forint. Érdekes.


Szomory Dezső: Levelek egy barátnőmhöz (Palatinus 2002)  
            Fárasztó, nehéz olvasmány. Szellemi önéletrajznak szánhatta A párizsi regényt megelőző időkre, melyet helyes érzékkel a legfontosabb gyanánt ismert. Magánmitológiája nem kis mértékben műveltségének fitogtatása, hete-havat összehord, hogy tájékozottabbnak lássék. A mondat közepén már nem emlékszem arra, kiről szól, és mit bizonyít, a mondat végére pedig az iménti fenntartásaimról is megfeledkezem. Szinte csak töredékek ragadhatók ki e szöveghullámzásból, olyasféle gyöngyszemek, mint: „ötéves koromig olyan boldog voltam, amíg semmit sem írtam”. Íme, egy grafomán vallomása, aki elmondhatja, hogy „túlszenvedtem magam”.