Kosáryné Réz Lola: Filoména  (Jelenkor Pécs,  2000)

            Az érzékeny lelkű írónő szenvelgéssel teli színpadias odafordulása a szegény cselédekhez. Ó, milyen sajnálatos a sorsuk! Kivált a nőké, hiszen a férfiak kizsákmányolók és így érdektelenek.  A szociális érzékenység sajátos formája ez, és meglehetősen unalmas, hiszen mi sem változik a 212 oldal során: ugyanaz a nyomor, ugyanaz a sors és ugyanaz az ember.

Kuncz Aladár: Felleg a város felett (Kráter 2004)

            Meghökkentően gyönge, avittas regény. Mintha nem is a Fekete kolostor írójától származna, hanem egy rossz epigontól, aki 1931-ben is úgy ír, akár a XIX. század közepén. Török Sophie romantikus gyanánt mentegeti, noha hiteltelen karaktereket vonultat föl valószerűtlen helyzetekben, és művének világa bajosan elfogadható. Papírmasé díszletek, kimódolt, hazug történet.

Talán eltűnök hirtelen… Magyar politikusok, művészek, tudósok búcsúszavai Összeállította: Csiffáry Gabriella (Athenaeum 2007)

            388 oldalas mutatós, keménytáblás kiadvány, legföljebb azzal van baj, amit belekötöttek. A válogatás bizonyos értékszempontok meglétét tételezné föl, effélének azonban nyoma sincs. Az összeállító meggondolás nélkül közli mindazt, ami a keze ügyébe kerül. Mégpedig háromszor: egyszer az illető végszavait, másodszor hagyatkozását, harmadszor a róla mondott emlékbeszédet, ekként hasznosítva valamennyi másolatát. Forrásközlés nincs, anyagát megjelent kiadványokból ollózta össze, és nemegyszer olyat is bevett, aminek értékét „jaj”, vagy „Luft” féle megjegyzések tanúsítják (utóbbi a német anyanyelvű és tüdőgyulladásos Liszttől). Mindehhez elősző és két (!) tartalomjegyzék csatlakozik. E mű az összeollózó tizenegyedik kötete.