Németh Andor: A szélén behajtva Válogatott írások (Szerk.: Réz Pál Magvető 1973)
Nagyon érdekes és jól szerkesztett kötet. Réz korrekten beszámol a kihagyásokról és elhatárolódik a kötelező cenzúrától. A versek, melyekkel e kötet nyit, nem rosszak, a címadó kifejezetten jó, mégsem hitetteti el, hogy szerzője költő. A Veronika tükre című színmű nehezen olvasható, a tanulmányok viszont könnyen forgathatók. Németh jólértesültségével tűntet, és az alkotó egyéniségéből (jelleméből, helyzetéből, történeteiből) magyarázná alkotásának sajátosságait. Így pletykairodalom gyanánt is forgatható, noha okos dolgokat mond. A tanulmányok nyitó téziseiben fogalmazza meg megfigyeléseit, felismeréseit, melyekhez azután vagy kapcsolódik az aktuális bírálat, vagy nem. Erénye a megbízható ítélet, amit csak ritkán billent ki helyéből az elfogultság vagy a politikai kényszer (például Szövegértelmezés – Déry: Jókedv és buzgalom).
Amit összefoglalóan ír József Attiláról, kevésbé érdekes, mint amit emlékezései közben elpotyogtat. Utóbbiak érdekmentesek és – úgy tűnik – őszintébb megnyilatkozások a köznek szánt emlékbeszéd jellegű és mélyen átpolitizált monumentumnál. A kötet legfontosabb darabja a megcsonkítottan is izgalmas Emlékiratok fűzére. Elképesztő Német memóriája, ismerősök százainak kiterjedt kapcsolatrendszerét rögzíti, és olyan apróságokra emlékezik, melyeket többségünk még önmagáról sem őriz meg. Hasonlóképpen ámulatba ejt életútjának tekervényes volta. A szerencse bőségesen látogatta, ezernyi lehetőséget kínálva neki, amit – ha igaz és nem csak póz – közönnyel utasított el. Fura alak, kinek elég a bátorsága saját kedvtelésének élni, mit sem törődve korkívánalmakkal, környezetének várakozásával, belénevelt erkölcsi parancsokkal. Írni akart - noha különösebb mondandója nem volt -, és semmi mást. Tartsák el, vélekedett és pironkodás nélkül kért, sőt, követelt, jóllehet igényeinek jogosságát műveinek tömegével nem igazolta.
A kötetből kihagyott és az 1942-es kiadását követően újból meg nem jelentetett Egy foglal páholy története lenne élete főműve? Kafkáról írt dolgozatát tudtommal nem fordították magyarra. Irodalmi író, irodalomszervező, kritikus és barát, csupán kevésbé szerző, alkotó.
Füst Milán Összegyűjtött Levelei Szerk.: Szilágyi Judit (Fekete Sas Kiadó Bp., 2002)
Testes kötet, 1133 oldal a képmellékletek nélkül, és bár gyakran ismétel, izgalmas olvasmány. Nemcsak egy kor képét mutatja meg, hanem egy megfejthetetlen rejtélyekkel teli, elképesztő személyiséget is. Harsány önellentmondásain, ordító hazugságain derülhetek, ugyanakkor bámulattal figyelem pontos találatait és nagyszerű megfigyeléseit. Minden érdekli és mindenbe beleássa magát az etológiától az orvostudományig, a villanyszereléstől a szűcsmesterségig, költészettől a filozófiáig. Bámulatos memóriával bír, hosszú évtizedek távlatából részletesen beszámol tanítványainak viselt dolgairól, és nemcsak az ő, hanem hozzátartozóik, ismerőseik nevére is emlékszik. Szeretne megjegyezni mindent, ami csak történt vele, saját szemszögéből rögzítve az eseményeket. Ugyanakkor sajnálatos példával szolgál az erőszakos érvényesülésre: miközben áldozatkészen segít másokon, soha nem feledkezik meg saját érdekeiről. Résen áll és kegyetlen következetességgel préseli ki környezetéből mindazon előnyt, amit csak kipréselhet.
A szerelem azonban még őt, az emberi lélek kutatóját is fejre állítja, ötven évesen kész válni és újrakezdeni életét egy nála jóval fiatalabb nővel, aki kevés figyelmet szentel neki. Évekig tart, mire kilábal az örvényből, akkor viszont már imponálóan hárítja a visszatáncoló szerető ismételt rohamait. Nagyszerű drámai anyag rejlik e kötetben, csak éppen kifutása nincs. Szerzőjét a halál előtt csupán a rezignált megnyugvás várja, hiszen a korábban annyira áhított dicsőség – ő is tudja már – talmi csillogású.
Füst levelei tele vannak ambivalenciával, így saját zsidóságát illetően is. Soha nem bocsátja meg a bűnöket (titkárnőjét kirúgja, mivel azt gondolja róla, szimpatizál a nácikkal), ugyanakkor viszolyog a zsidóságtól, és ha egyáltalán vallásosnak mindható, inkább a kereszténységhez hajlik. Egyértelműen magyar írónak tartja magát, és nem magyar zsidó írónak.
