Szolgalelkű alattvalók

Noha az Európai Unió lakosságának zöme köztársaságban él, már a sportcsatornán is az angol királyi frigyet propagálják. Talán feledésbe ment a demokrácia több ezer éves európai tradíciója? Egy szabad polgár csupán a fejét csóválhatja az ilyen hírverés láttán-hallatán. Itt, Kelet-Európában - vagy ahogyan emlegetjük: Közép-Kelet Európában - kivált nincs ínyünkre a vehemensen ajánlgatott alattvalói státusz. Köszönjük, elég volt belőle! Pedig a hírközpont révén egységesített magyar állami televíziós adások híradói is a leendő uralkodó iránti ájult tisztelettel traktálnak. Mi szükségünk volna az összes promóciós jelentés átvételére Angliából? Mintha a magyar hírüzem irányítói szellemiekben csöppet sem lennének szabadabbak harminc-negyven évvel korábbi elődeiknél! És önálló ítélőképesség híján készséggel engednének az utánzás kísértésének, mivel úgy tartanák: ami a világ egyik-másik helyén elfogadott, nekünk is csak jó lehet! Vajon föl sem merül bennük a kérdés, mi dolgunk egy idegen királyi házzal, és mitől bírna számunkra akkora fontossággal egy családi esemény, amikor még az alkotmányos királysághoz tartozók számottevő része sem tekinti egyébnek az esküvői ceremóniát munkaszüneti napnál, vagy éppen kínálkozó ívási alkalomnál. A koronás statisztéria szerepe immár a trónbeszédek felolvasására, illetve az állami reprezentációra korlátozódik, személyes képességein, irányítói alkalmasságán kevés múlik.
A művelt közvélemény régóta magánügynek tekinti a házasságot, legföljebb a pletykalapok oldalain dolgozó újságírókat foglalkoztathatja az intimpistáskodás. Egy államfő is azzal bújik ágyba, akivel akar - jóllehet az átlagosnál valamivel nagyobb felelősséget visel. Privát viszonyával nem járathatja le az általa reprezentált államot, és az effélének még a gyanúját is kerülnie illik. Bajosan indokolható föltevés, hogy az aktív döntéshozók elfogadott normáinál szűkebbek az inaktívaké. Miért is lennének azok?
  Ha forma szerint az Angol Uralkodóház alárendeltjei volnánk, a játék kedvéért esetleg hajlanánk a feudális szemléletmód alkalmi fölelevenítésére, pillanatnyilag azonban sem földrajzilag, sem államformánkat tekintve nem tartozunk az említett királysághoz, és azon felül, hogy udvariasan szerencsét kívánunk az ifjú párnak, semmi dolgunk vele.
Merő szolgalelkűségből nyomnák le torkunkon ezt a privát ünnepet.