Búcsú

Itt voltál, és egyetlen szavam sincs rólad, egyetlen egy sem. Cinkosomnak tartottalak pedig, mikor szerettem. Ártatlan mosollyal fektettél össze bennünket, és ahogy a mesében, nevettél közös zuhanyzásunkon. Éjszakákat kártyáztál végig, és vörösbort ittál velem. Hallgattál, vitáztál, megrántottad vállad. Ha összeroppantam, némán vigasztaltál. Tizenöt éve, vagy talán több is, hogy összefutottunk a Luther utcában, azt ígérted: nemsokára találkozunk. Utoljára három hónapja hallottalak, beleköszöntél a telefonba. Még nem varrtunk el minden szálat, még lezáratlan ügyeink voltak, még beszélnünk kellett volna. A világ azonban, bármit teszek, rendezetlen, és semmilyen erőfeszítéssel nem tehetem helyre. Harminchárom éve, egy emberöltő óta ismertelek. Itt maradtam.