Műveld a csodát, ne magyarázd – tanácsolta Nagy László, és annyi spiritusz minden woodstocki föllépőbe szorult, hogy gyanítsa: elérkezett a pillanat, csak éppen azt nem tudta, miként idézhetné föl. Egyesek jó szimattal a közönségtől várták, és váltig bíztatták, a helyükbe lépve végezze el, amire ők képtelenek. Mások udvaroltak neki, hátha fáradság nélkül is kicsikarhatnák belőle a megismételhetetlent, némelyek pedig máris a saját céljaikra használták volna az addig elérhetetlennek látszó misztériumot. Csak páran tudták, hogy elég, ha a maguk dolgával törődnek, mivel a csoda már akkor megszületett, mikor annyi ember szinte hívás nélkül, önszántából összesereglett és egybeforrt közös jelenlétében.

*

            Végrehajtók vegzálnak, működésüket természet adta joguk gyakorlásaként akarván beállítani. Nem kívánsz nekik semmit, mivel biztos vagy abban, előbb-utóbb maguk is tapasztalják, mekkora ostobaságot cselekszenek.

*

            Immár nyíltan beszélnek arról, hogy az úgynevezett közösségi oldalak kémszervezetek ellenőrzése alá tartoznak, és információikat megosztják a CIA-vel. A világ elől nincs menekvés a perifériákon sem, hasonlóval próbálkozik nálunk is a helyi rendőrség. Ha nem működik a közösségi hálózat, bekamerázzák az utcákat. A térfigyelők nemcsak képeket rögzítenek, hangokat is. Bár tudják, hogy a törvények szerint ez illegális, nem törődnek a tilalommal, elvégre ők képviselik a szabályokat, az alattvalók dolga pedig az engedelmesség.