Frank Kermode: Shakespeare kora ford.: N. Kiss Zsuzsa (Európa 2006)

            Megint egy lektor nélkül megjelent fordítás, tele elírással, kihagyással. Amúgy is száraz, érdektelen mellékszálakat fölkapó és félrehúzó történet, hát még így mennyire nehéz olvasmány! Talán a modern Shakespeare-kutatás eredményeit összegzi, ennek megítélésére azonban kellő anyagismeret híján nem vállalkozhatom. Amit mond, lehet akár figyelemre méltó is, ahogy mondja, érdektelen, sőt bosszantó.

Edith Bone: Hét év magánzárka ford.: Lázár Júlia (Noran 2007)

            A meglepetések könyve. Csupán Sárközi Mátyás utószavából derül ki, hogy a szerző Balázs Béla első felesége, Hajós Edit, aki emlékezései első felében rendkívül ellenszenvesnek mutatkozik. Fontoskodó, mihaszna kommunista, gyógyítás helyett mindenféle illegális vállalkozás kivitelezője. Érdekessé akkor válik, amikor 1949-ben hatvan évesen és angol állampolgárként tőrbe csalja az ávó. Kémkedéssel gyanúsítják, bizonyítékuk persze nincs, mivel azonban Lenintől Sztálinon át Rákosiig sok vezetőt ismer, továbbá az angolok is kíváncsiak a sorsára, meglehetősen kesztyűs kézzel bánnak vele. Nem verik, nem kínozzák, „csupán” magánzárkában tartják, igaz, hét esztendeig. Így is majd három évbe telik, mire leesik nála a tantusz és rájön, hogy lóvá tették. Attól kezdve viszont megkeseríti fogva tartóinak életét. Miután VIP fogolyként kezelik és papírja sincs, szívesen a börtönben felejtenék. 1956 nov. 1-én a nagy szabadításkor önállósítja magát, és eléri, hogy az elsők között távozhasson. Egyenesen a követségre siet, ahonnét másnap visszaindul Londonba. Figyelemre méltó a tartása, illetve a könyvszeretete, melyből nemcsak erőt merít, hanem új információkat is gyűjt, mi több, tanul (például ógörögül). Így lesz a rút kiskacsából tisztes matróna.