George Eliot: Middlemarch I-II. ford.: Bartos Tibor (Európa 1976)

            Élvezetes olvasmány, kivált a regény első fele. Fordítója bátran csemegézik a nyelvben, nem egy ritka kifejezése olvastán elégedetten csettinthetek: ez igen! Tetszik a könyv üdesége, játékos bája, melyben jó adag irónia lappang. Ugyanakkor bosszantóan emlékeztet tudatlanságomra: gyakran sejtelmem sincs, éppen min gúnyolódik. Megfejtéséhez jobban – és eredetiben - kellene ismernem az angol irodalmat! Dickensi gusztussal rázza ki ujjasából a jobbnál-jobb figurákat, hogy azután újabb és újabb helyzetekben tegyen próbát velük. Pszichológiai elemzésüket sokallom ugyan, és nemegyszer furcsállom, mégis örömmel bóklászok e cselekményes világban mindaddig, ameddig (a második kötet elején) nem észlelem, hogy engedni készül minden írók rákfenéjének, a fölrajzolt világ rendbetételének. A dramaturgia gépezet zakatolása már nincs ínyemre, amikor pedig egy, a környezettől idegen új alakot csempészik be, hogy segítsen a másként nehezen megoldható feladat elvégzésében, kifejezetten bosszankodom. Reffles figurájával mintha a világ átláthatóságát és megokoltságát bizonygatná - kevés sikerrel. Noha eljut a happy end küszöbéig, írói becsületére legyen mondva, csupán részlegesen érvényesíti, és nem dolgozza ki teljesen, mindent átfogóan.

D.H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője ford.: Falvay Mihály (Magvető 1983)

            Az irodalmi előzményekhez képest szembeötlő a regény kopársága, mintha kifogytunk volna az érzelemből, gondolatból és szavakból. Ványadtan csordogál a mese, minden üres, hideg, és a folyton-folyvást emlegetett semmire hajaz. Lawrence az újkor nyelvén szól, hangütését illetően kétségkívül modern. Egyes utalásai viszont avíttasak, kommunista szimpátiája vagy hippi apológiája históriai értékű, mit sem mond a ma olvasóinak.

            Nyögvenyelős kezdés után azonban sokat javul, önálló világot mutat, amit csak a megoldatlan zárás silányít el. Az író nem tudja, művét hol és hogyan fejezze be: Mellors, a szerető levele mellékes és érdektelen fejlemény. Az alkotó minduntalan kiütköző nemi éhsége dacára e könyv legkevésbé sem pornográf, az ellene indított hajsza csak arra volt jó, hogy kellő hírverést csapjon.