Elégedetlenül nézed az egykori diáktársadról készült filmet. A látottak alapján örülhetsz, hogy kimaradtál e „jaj be’ színes az élet” típusú produkcióból. Akármint magyarázzák, szépítgetik, besúgó volt, Mészáros Tibor néven jelentett. A film tehetségét hangsúlyozza, melyet – alkotói szerint – szórakoztató társasági emberként kamatoztatott. Kevés jelét érzékelted ennek, olykor agresszív, máskor izzadó emberre emlékszel, akitől ösztönösen távol tartottad magad. Rokonszenves figurának éppenséggel nem tűnt, portréját ezért szerecsen-mosdatásnak véled.

*

            A berlini fal megnyitását még mindig sírva idézi az utca embere. Csalódottságukban és haragjukban ugyanakkor sokan visszakívánják az otromba kerítést, mondván: akkor legalább mindenki számára egyértelmű volt a kilátástalanság, amit most hazugság fed. Te meg a legendaként tovább éltetett, ostoba ámításon zsörtölődsz, a szentté avatott Gorbacsovon és a nyikhaj Horn Gyulán. Utóbbi csak loholt az események után, saját túlélésére játszott, egyetlen érdeme az volt, hogy nem lövetett a nép közé. Ennyi is elég talán a dicsőséghez? A tömeg pedig – ami néhány napra kezébe vette saját sorsát – áhítatosan hallgassa „nagyjainak” meséit és tapsoljon hozzájuk?

*

            Ahogy lenni szokott, megint közbekontárkodott az élet. Még új élményekkel sem fukarkodott, hogy gáncsolja törekvésed. Nem térsz ki, bölcsebb lettél, engedsz és várod a pillanatot, mikor lehet.