Jövet egy boszorkányba ütközöl. Udvariasan kitárod a kapuszárnyat, ő azonban nemet int, benyomul, és arra kér, segíts csomagjai hordásában. Engedsz óhajának, noha azon töprengsz, nem szégyelli-e magát konok rosszindulata miatt? Gyanítod válaszát, és inkább lépcsőzöl, semhogy vele tartanál. Csodálkozik, döntésed indoklása azonban támadhatatlan: nem férnétek el a poggyásza mellett. Simlis vagy, gondolod, ha üres kézzel érkezne, akkor is messze kerülnéd.

*

            Adós vagy, mert „aki szolgálatot fogad el, viszontszolgálatra köteles”, te meg száma nélkül élvezed környezeted jótéteményeit. Miként róhatnád le tartozásod? Nem látsz rá esélyt, ez a bökkenő.

*

            Az jó, ha észreveszed még a szépet, kár viszont, hogy csak egy portál üvegén át. Sajgó fővel lesnél Zsuzsannádra.