A ló feje van elől

            Ha fordítva kapaszkodunk a nyeregbe, váltig csodálkozunk, hogy gebénk miért nem tart velünk egy irányba. Ösztökélhetjük napestig a makacs jószágot, szavunknak, de még ostorunknak sem lesz foganatja. Az Unióhoz csatlakozásunkkor odalett például egy csomó, szépen jövedelmező állami monopólium, seregnyi közlekedési bevétel. Pótlásukra akkori vezetőink sebtében kieszelték a regisztrációs díjat, amivel jócskán drágítottak az autóvásárláson. Kinek telik még effélére, fölös kiadásba az sem verné magát, inkább körülnéz, mint bújhatna ki a semmiféle szolgáltatással nem ellentételezett kötelezettség, vagyis sarc alól. Könnyű feladvány, megoldásához elég egy külföldi rendszám, melynek révén csökkenthet adóján és egyéb kiadásain, valamint jócskán megnehezítheti az esetleges szabályszegése utáni számonkérés valószínűségét. Bár országos szinten az így okozott vesztesség korántsem számottevő, takarékos időkben szükségesnek tűnhet az egyenlő teherviselés követelményén esett legkisebb csorba kiköszörülése is. Szigorú rendelkezést hoznak tehát az ügyeskedők megbüntetésére: eztán nekik kell bizonyítaniuk, hogy az év felét másutt töltik, azaz jogszerűen használnak idegen rendszámot.

            Vajon az adófizetési hajlandóság növekedése következnék ebből? Aligha. Az átgondolatlan, elkapkodott rendelkezés legföljebb a külföldről hazatérő vendégmunkásoknak okoz majd bosszúságot. Fölös adminisztrációval terheli meg a vétleneket, afelől ugyanis nem lehet kétségünk, hogy a huszonöt-harmincmilliós, vagy drágább autócsodák tulajdonosai fölkészültek már e fordulatra, és ilyen primitív eljárással nehéz megfogni őket. Nyilván lesz annyi sütni valójuk, hogy találjanak egy kiskaput. Gondolkodásunk ma sem nélkülözi az ésszerűséget, és amíg jobban megéri kerülni, mintsem fizetni az adót, botorság a morálban, a szabályok szigorításában, és a különféle, felettébb költséges kommandók hatékonyságában bizakodni! Mindössze a behajtás költsége növekedhet, eredményessége nem, némi javulás legföljebb a személyes érdekeltségtől várható. Ha kurta számvetést követően ki-ki úgy találja, megéri neki a legalitás kényelme, illegális kerülőutak helyett azt választja. Alapszabály viszont, hogy mielőtt bármilyen áldozatot várnánk el tőle, előbb nekünk kell adnunk valamit! Ha további ügyeskedésre serkentő riogatás helyett akként könnyítünk a fizetésre kötelezett terhein, hogy teljesen vagy legalább részben eltöröljük az esztelenül magas regisztrációs adót, vélhetően nem bujkál majd tovább. Fordítva viszont - ahogy a kormány teszi: először sarcol, azután beígér valamilyen távoli, ködös adócsökkentést, – nem sikerülhet. Lassanként be kellene látni végre, akármint noszogatjuk, mégiscsak feje után megy a ló.