Nerval foglalkoztat. Örömest olvasnád fő művét, az Auréliát, botrányos fordítása azonban kedved szegi. Dühösen hajítod félre a selejtet, kikéred magadnak, hogy ekként inzultáljanak.

*

            Obskúrus beszélgető-programra invitál. Nincs hozzá kedved, ha valamilyen mondandótok lesz egymásnak, bizonyára megtaláljátok az érintkezés lehetőségét. Válaszul magához hív. Vajon nem volna tudatában, mit jelent harminc év múltán viszontlátnod a helyet, hol annyi fölindító eseményt éltél meg? Mindegy, állsz elébe. Nyugtalanságodban aznapra más feladatot nem is időzítesz. Reggel telefonál, hogy közbejött dolgok miatt csak később fogadhat, délután pedig arról értesít: megbetegedett, és kéri, halasszátok el a találkozást. Óhajának örömmel engedsz, fátumszerűségével mégis bosszant az eset. Mitől az örökös csalódás?

*

            Balázs Béla példája az irigységből fenekedésre: egyik külföldi szerződését állítólag Hatvany Lajos akadályozta meg. Amikor német partnere lelkesen szólt originális tehetségéről, a báró fitymálón megjegyezte, hogy nem tartozik a magyar írók sorába, hiszen német filozófusoktól tanult zsidó. Hasonlóan groteszk merénylet ma is elképzelhető.