A Pendragon legenda után az Utas és holdvilág idegen érzéstömb. Az írás módja is elüt, bűvölő mese helyett a regény egy másik vonulatát követi, ami riasztó ugyan, ábrázolt világa azonban ettől még szuggesztív marad. Csodálkozol, Szerb mi mindent ismert, és miként idézhetett meg ilyen eltérő élet- és gondolkodásmódokat. Lehet, hogy ez az irodalom?

*

            Keresed a folyóirat honlapját, megjelenését ugyanis márciusra ígérték. Hiába, leveleid között viszont ott az értesítés, hogy szerepelsz a novemberi számban. Ösztöneid jók, egy írásod is napvilágot lát! Mégsem vagy elégedett, gyalázatosnak tartod a hanyagságot, és úgy érzed, csúnyán átvertek. Mintha egy fal előtt állnál, amin hiába keresel átjárót. Ha megérzéseid hibátlanok, mint tévedhettél ekkorát? A lehetséges bonmot mire sem ad magyarázatot, helyzeteden sem könnyít. Szavának itt senki nem áll, és ha választhat, következetesen a rosszabb után nyúl. Egyetemes vonás? Kivételek mindig akadnak, velük azonban csak elvétve találkozol. Hová bújtak, miért kerülnek el?

*

             A narrátor személye sohasem biztos. Ha egyáltalában szükséges, lehet belőle egy, vagy akár több is. Noha segít az eltávolításban, nehezíti a benső ábrázolását. Bajosan föltehető, hogy akárki beleláthatna a megidézett lelkébe. A mesélő fölbukkanása tompít az ábrázoláson és a történetet a cselekményesség felé tolja. Ami nem baj, ha adott rá a lehetőség, de ha nem, főhet az író feje.