Apollodóros: Vádbeszéd Neaira ellen ford.: Németh György, Sipos Flórián, Kató Péter (Lectum Kiadó Szeged, 2006)

            A klasszika filológiai kiadványok forgatóit többnyire a szépség vagy a bölcsesség iránti szeretet vezérli, és csak ritkán a napi élet iránti kíváncsiság. Apollodóros munkája unikum, mivel az évezredek során idealizált antik demokrácia tényleges működésére vet fényt. Beavat az athéni társadalom történelmi rétegzettségébe, tagjainak jellemző szerepfelfogásába, valamint az egyéni és csoportos érdekérvényesítés korabeli módszereibe. Durva haszonvágyról, különféle áskálódásokról tudósít, fajunk örökös velejárójáróiról. Előkelő helyet foglalnak el benne a - szó szerint - öv alatti küzdelmek. Mutatós példájuk éppen e vádbeszéd, amivel az egyik politikai csoportosulás járatná le ellenfeleinek vezéralakját úgy, hogy közéleti tevékenysége helyett magánéletének visszásságait támadja, és intimszférájában kutakodik. Nemigen változtunk tehát az idők során, különbséget mindössze jogi eljárásaink sajátosságai mutatnak: a mainapság elvárt tárgyilagosság idegen volt az antik világ polgáraitól, akik még saját kezükben tartották az igazságszolgáltatás, és ha nem akartak nyerészkedő hírébe keveredni, személyes érdekeltségüket bizonygathatták a perben. Elfogultságaikról nyíltan beszéltek, és korántsem titkolták, hogy mindent tőlük telhetőt megtesznek bíráik befolyásolására.           

            A szövegközlést alapos jegyzetapparátus és értelmezés követi. Ami mindaddig hasznos és célszerű, ameddig nem terjeszkedik túl önnön keretein. Két tanulmányértékű utószó közrebocsátása viszont már nehezen indokolható, további precíz lábjegyzetelésük pedig fölöslegesnek tűnik egy olyan kiadásnál, amelyik borítója és választott formája szerint korántsem csak szakmabeliekhez szól.